Hegykő és környéke 2016

Rég volt már, hogy itt adtam helyzetjelentést, így most az elhanyagolást kompenzálva kicsit megújított, még minimalistább külsőbe öltöztetve a blogot vágok neki az első 2016-os beszámolómnak a nyaralásunkról, melyet a Fertő-tónál töltöttünk.

Ha az év eddigi történéseiről nem is tartok pár mondatos beszámolót, egy dolgot mindenképpen szükséges megemlíteni, hiszen szorosan kapcsolódik a témához: megvettük első autónkat, így már nem csupán két keréken, hanem négyen is közlekedhetünk, még nagyobb távlatokat bejárva (de azért igyekezve, hogy ne kényelmesedjünk el teljesen). Így hát a legjobbkor érkezvén nem volt kérdés, melyik lesz az első igazi nagy útja: Székesfehérvárról indulva egyenesen Hegykőre vettük az irányt, melyet minden probléma nélkül teljesített Cimbi (jah, ha nem mondtam volna, hát így neveztük el :)).

Hegykő minden kétséget kizáróan szerelem volt első látásra, tipikusan az a település, ahol szívesen laknék: kis hely, de mégis élénk – ottjártunkkor tartották a Hegykői Vigasságokat, ahol szinte a község apraja-nagyja jelen volt -, ráadásul a környék gyönyörű és sok kisebb, ám annál szebb település mellett nagyobb városokhoz is könnyen el lehet jutni, nem utolsó sorban pedig áthalad a Fertő-tó körüli bicikliút is rajta. Amolyan üdülőfalu, ám mindenképpen a pozitívabb változatból.

 

Szállásunkként a Tornácos Ház szolgált, az alábbi szolgáltatásokkal:
  • 4 éjszaka szállás franciaágyas szobában a Főépületben
  • Félpanziós ellátás, bőséges büféreggelivel, 4 fogásos vacsorával
  • Korlátlan wellness használat: élménymedence hidromasszázzsal, finn szauna, gőzfürdő aromaterápiával, pihenőkert, teabár Naturland gyógyteákkal
  • Fitneszterem, cardio- és erőgépekkel
  • Egy romantikus piknik az Esterházy Kastély gyönyörű parkjában
  • Édes élet – Csokoládé-kóstoló a soproni Harrer csokoládéműhelyben
  • Térítésmentes parkolás
  • Ingyenes internet-hozzáférés
A hotel egy része nemrég került felújításra, így többfajta szoba is megtalálható benne, valamint apartmanokban való elszállásolásra is lehetőség van. A mi szobánk a tulipán szoba elnevezésű, modernebb fajta volt és pont akkora, amekkorára az embernek szüksége van ilyenkor; se nem túl nagy, se nem túl pici.

 

Continue Reading

Balatonkör 2015

Tombol a nyár, szenvedtünk a hőségtől, így nem csoda, ha az ember nem éppen a beszámolók megírására koncentrál, mint ahogy jelen esetben én is ugyanerre fogom ennek a bejegyzésemnek a megcsúszását, de hát, ahogy mondani szokták, jobb később, mint soha. ;)

Korábbi balatoni tekerésünk alkalmával nem az egész tavat kerültük meg, így amikor hosszas dilemma után végül mégis erre a programra esett a választásunk nyaralás és aktív pihenés címszóval, mindenképpen a teljes táv megtételén volt a hangsúly, szépen elosztva a távokat és a szállásokat összesen 9 napra, az északi parttal kezdve.

Az előző évben a kör megtételének vesztét az okozta, hogy elvéreztünk a szállások böngészésénél, mivel akkori tervek szerint egy éjszakára kerestünk nem luxus, de normális fedelet a fejünk felé. Most a koncepció változott, így 2 éjszakás ottmaradással vetettük bele magunkat a kínálatba. Már jóval bent voltunk a nyárban, amikor elkezdtük a procedúrát, de azt kell, hogy mondjam, nem volt reménytelen a helyzet, bár nyilván nagyon sok foglalt hely volt, így is sikerült normális áron teljesen jó helyeket kifognunk a Balaton 4 pontján, köztük Balatonfüreden is (mondjuk első célpont ellenére itt lett meg a legkésőbb, de mégis az egyik legjobb volt).

Continue Reading

Szentendre – Visegrád – Esztergom hármas 2015

A nyári szabadságolást megkezdvén és egyben szülinapomat megünnepelve látogattunk el Szentendre városába, ahol -egyfajta bázisként szolgálva – három éjszakát töltöttünk el. A kiruccanás eredetileg meglepetés lett volna, de mint tudvalevő az ilyeneket nem bírja ki az ember, hogy ne ossza meg a másik féllel, így lettem beavatva egy hónappal előtte. :) Ezáltal viszont szépen nyugodtan meg tudtam tervezni a programokat  – véleményem szerint az eddigi legkomplexebbet sikerült összeállítani, ami persze ottlétünk alatt alakítva lett ugyan, de jelentősen megkönnyítette a dolgunkat.

1. NAP – Helló Szentendre!

A legideálisabb utazási formának a vonat és a HÉV ötvözete tűnt, ezért szépen felpakolva, elég időt hagyva a lakás és a vasút közötti táv megtételére indultunk útnak. Sosem szoktunk csigatempóban haladni, de piszok módon telt az idő a feszesebb tempónk ellenére is (na meg fogjuk egy kicsit a nagy rombolás átalakítás alatt álló vasútállomás miatti bonyodalmakra is), így pár perccel a vonat indulása előtt huppantunk be a vagonba. Szerencsére a Fehérvár és Budapest között közlekedő személyvonat a maga nemében luxusnak számít, így pikk-pakk  fent is voltunk a fővárosban és folytathattuk utunkat a metrók felé. Igen ám, de mint tudjuk Pesten jó esetben egy, de általában több építkezés zajlik, így a HÉV utazásunk is meg lett bolygatva buszos átszállással, ráadásul az állomáson rossz szerelvényre is lettünk irányítva, amiért a vezető a hangosbemondóban indulás után elnézést is kért – nem mintha tudtunk volna bármit is tenni már :D – így körülbelül örömtáncot lejtettem, mikor nagy nehezen leértünk Szentendrére és magunk mögött hagytuk ezt a gyors, zsúfolt és hangos várost. Alapvetően nincsen problémám Budapesttel, de ez az utazás nagyon nem tett jót, így elmondhatatlan érzés volt utána a Duna partján üldögélni, majd utána szépen nyugodtan elsétálni a hotelünkhöz.

Continue Reading

Barangolás a Monostori Erődben

Végre itt a nyár, végre ki lehet bújni a barlangból (bár valljuk be, azért csábító annak a hűvösebb légtérnek a gondolata is :) ) és végre lehet minél tartalmasabb és érdekesebb programokat szervezni. A 2015-ös év úgy döntöttünk inkább a több kisebb kirándulás éve lesz, így ehhez mérten első állomásnak Komárom és Tata lett tervezve egy napra. Az utazást, a célpontokat és az időbeosztást átgondolva vágtunk neki szombat reggel a két városnak, melyből a végén ugyan egy sikeredett, de az végül tartalmasabb lett, mint vártuk.

A neten barangolva szemeltük ki Komárom városát, azon belül is a Monostori Erődöt, mint fő látványosság – tulajdonképpen az egyetlen is az erődrendszer 2 másik tagjával kiegészülve. Tömegközlekedést illetően Fehérvárról mind a busz, mind pedig a vonat játszik, csak éppen utóbbi Kelenföldi átszállással bonyolítja meg az útvonalat, ezért odafelé a buszt választottuk – nem utolsó szempontként még lényegesen olcsóbb is volt. Az autóbuszállomásra megérkezve egy kb. 15 perces sétával értünk el az Erődhöz, ahol dombok között vezet egy kavicsos út a bejárathoz, így nem is sejted, mekkora monstummal lesz dolgod egészen addig, amíg a belépőjegy megvásárlása után be nem toppansz az udvarra.

Continue Reading

Helló Nikon

<szokásos bevezető a fotózás szeretetéről, korai évektől levezetve egészen napjainkig, hol intenzív, hol háttérben lappangó szenvedély váltakozásával egyenes arányban a meglévő vagy éppen hiányzó (de inkább hiányos) technikával>

Most pedig itt állok ülök kezemben egy Nikonnal, ami innentől kezdve számomra A fényképezőgépnek és egyben jobb kezemnek fog számítani és immár semmi szab gátat annak, hogy belemerüljek a megannyi beállítások, módok és koncepciók óceánjába és igyekezzek élve, tökéletes technikát elsajátítva kiúszni a partra.

Jelenleg még somolyogva, kattogtatva és élvezettel nézegetem a kezemben lévő, szülinapi ajándékként kapott gyöngyszemet attól félve, hogy a következő pillanatban eltűnik és igazából csak álom volt, de még mindig itt van és úgy tűnik nem megy sehova.  :)

(Hát na, kell a lenyomat minden fontosabb állomásról, na de ne essünk túlzásba – ezennel szentimentális bejegyzésemnek vége is.)

Continue Reading

Hát van neked szíved?!

Mióta Facebook a Facebook, lépten-nyomon rábukkanhatunk olyan gyöngyszemekre, melyet még biztos nem láttunk, de ami utána történt, arra senki sem számított; menekülhetünk ismerőseink játékszenvedélye elől, akik feljebbjutásuk érdekében bombáznak minden játékfelkérésekkel; videókkal, cikkekkel, melyek érdekesek ugyan, de (főleg Twitteresként) már 2, de inkább 3 hónapja kinézted magadnak. A Facebooknak hála már tizenharmadszorrra is feltalálásra került a rák ellenszere, a soha ilyen finomat még nem ettél sütemények tömkelege, a nehéz emberi sorsok boncolgatása – szigorúan Facebook megosztáson alapuló oldalon -, melyek együttérzésből KI KELL tenni, mert ha nem teszed – ha netán a becses oldal nem teszi meg ezt helyetted – akkor nincs szíved.

Continue Reading