Az elmúlt évek jó szokását követve idén is ellátogattunk a székesfehérvári Múzeumok Éjszakájára június 21-én. Bár már harmadik éve, hogy elkezdtük felfedezni Fehérvár múzeumait, mindig sikerül olyan extra dolgokat belevinniük a programba, – vagy éppen nem tudunk mindenhova eljutni – mellyel elérik, hogy ismét érdemes legyen részt vennünk rajta.
Első megállóhelyünk a Megyeház utcai épület volt, ahol a keleti porcelánokról láthattunk egy kisebb kiállítást. Az egyik legkisebb termükben egy kínai teaszertartást is végignézhetett, aki időben érkezett és be tudott jutni, de mi nem voltunk ilyen szerencsések, így maradtak az edények, majd álltunk is tovább.
A hagyományunkhoz híven utunk az Egyházmegyei Múzeumhoz vezetett, ahol a Lics Pincészet tart minden évben az éjszaka megnyitójaként egy borkóstolót, melyen vörös és fehér bort is ízlelhetnek az érdeklődök, kísérőként pedig pogácsát majszolhatnak. Idén én fehér bort választottam, az Úrfi pedig vöröset. Az elmúlt évekhez képest idén kifejezetten sokan gyűltek össze, nem véletlenül. :)
Vérszemet kapva, hogy a Szerb Ortodox templomnál is lehet misebort magunkhoz venni, elindultunk az objektumhoz, de szépen lekéstünk róla (vagy nem is volt), így maradt a templomban való körbekémlelés, mely számomra érdekes momentum volt, hiszen még nem jártam eddig ortodox templomban. A díszes belső rész mellett Katerina Ivanovits első szerb festőnő munkáit is megtekinthettük, valamint a Szerbek Históriája című kiállítást.
Visszatérve a belvárosba meglestünk egy felállított, fából kreált óriás hintalovat, melyet sok ember együttesen tud mozgásba lendíteni, mi azért nem csatlakoztunk, de kívülről is jó volt nézni.
Továbbállva elmentünk a veterán autók bemutatójához, anno amikor itt a környéken halfesztivál volt láttunk pár régi típusú autót, melyek közül pár darab most is megtalálható volt, de olyanokat is láttunk szerencsére, melyeket eddig még nem. A karszalaggal rendelkezőket ráadásul egy old timer busz szállította az egyes múzeumi helyszínek között, így mi is csatlakozni szerettünk volna, de a programfüzetben szereplő dátumra nem érkezett meg a kijelölt helyre, így fél órányi ácsorgás után feladtuk és továbbálltunk. Egyesek látni vélték a városban furikázni, de nekünk nem volt hozzá szerencsénk, így egy betervezett külsőbb részen fekvő tűzoltó múzeum idén is kimaradt.
A buszozás helyett így a közelben lévő Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményhez igyekeztünk, ahol éppen a Helyőrség Zenekar muzsikált, valamint felállított katonai sátrakba térhettünk be, egyiknél pl. igazi fegyvereket lehetett markolni és lőni velük (természetesen lőszert nem tartalmaztak). Nekem még felemelni sem sikerült a súlyos tárgyakat, de jó volt így „élőben” megtapasztalni, milyenek is teljes valójukban.
Az épületben egy állandó katonai kiállítást vehettünk szemügyre, továbbá egy II. világháborús szükségkórházat, mely az egyik csúcspontja volt a rendezvénynek. Egy szellemkastély hangulatát idéző pincébe értünk le, ahol a sötétben felsejlett egy fejsérülést szenvedett katona bábuja, majd jobbra beléphettünk egy kisebb részlegbe, ahol egy sebesült katona feküdt egy hordágyon, rajta pedig egy másik „úristen ez mozoog, mi ez….?!” – körülbelül ilyen reakciók voltak egy srác jópofa ötletére, aki eljászotta zseniálisan, hogy ő is csak egy sebesült katona bábuja, csak éppen köszönt az oda betérőknek. Gyermekek közül sokan inkább visszafordultak és vissza sem néztek, de nagyon jót derültünk ezen a kreatívkodáson. Mit ne mondjak elég ijesztő feelingű volt az egész berendezett helyiség a sérültekkel, akiknek hol a keze, hogy a lába nem volt meg (reménykedtem, hogy a többinek nem mozdul meg a szeme).
Idén is ellátogattunk a Hetedhét Játékmúzeumba, ahol játékló gyűjteménnyel találkozhattunk volna, de nyomát sem találtuk, az állandó részleget pedig tavaly már láttuk, így akkor inkább fordultunk is vissza.
Utolsó állomásunkat az ezen az éjszakán újralátogatható Budenz ház jelentette, ahol Ybl-gyűjteményt csodálhattunk meg régi, aprólékosan kidolgozott különféle bútorokkal, szobrokkal, tárgyakkal és festményekkel. Ahhoz képest mekkora a ház, elég kicsi az a része, melyen kiállított műtárgyak megtekinthetőek, mindössze 3 szoba.
Itt véget is ért kalandozásunk, mely ismét jól sikerült és a legjobb benne, hogy jövőre is maradt olyan hely, ahova elmehetünk, pl. a Bory várat szívesen megnézném még egyszer minimum, ahol elvileg felújításokat is véghezvittek, továbbá a kimaradt tűzoltó múzeumot is egyszer csak elcsípjük. De ki tudja, jövőre talán szakítunk a tradíciónkkal és már másik városban ér a Múzeumok Éjszakája. ;)
