Szeptember végén jelent meg a Muse 6. stúdióalbuma, a The 2nd Law – lehet, hogy merész kijelentésnek számít, de a szememben ez az egyik, ha nem A legjobban sikerült albumuk lett.
Magát az együttest szinte mindenki ismeri, ahogy az általuk képviselt zenei stílust is: alternatív rock, hol keményebben, hol lágyabban előadva, tehát az, amiből bizony sok minden kihozható és amiben sok minden megengedhető.
Még június tájékán nyerhetett a nagyközönség egy trailer erejéig ízelítőt az új albumukból, mely eléggé megosztotta az embereket a rettegetett dubstep hangzás miatt, először én is furcsán fogadtam, de ahogy egyre többször hallgattam győzködtem magam, hogy ez bizony csak nem lesz olyan rossz. Igazam lett!
A blogpost címét is viselő Follow Me-re esett a választásom az új album számai kapcsán, melyet leginkább ki szeretnék emelni, egyrészt mert ebben is szerepel a dubstep, de nem olyan pszichobrutál módon, hogy fogni kelljen a fejem miatta, hanem kifejezetten jól hangzik benne, lágyan indul be, aztán szépen fokozatosan adagolva kapjuk a manapság divatnak azámító wubwubot. Már azt is meg merem kockáztatni, hogy jól is áll nekik pár számuknál a dubstep.
A többi szám sem elhanyagolható, hiszen ahogy említettem nagyon jó albumról van szó, ráadásul pár szám erejéig (Save Me, Liquid State) a frontember Matthey Bellamy mellett feltűnik az együttes másik tagja is a fővokálként. Második kedvencként a Madness-t hoznám még fel, amelyhez klip is társult (nem véletlenül), jópár napomat kísérte végig a fülbemázó dallama.
Ahogy hallgatom végig a 2nd Law-t, nincs egy perc sem, hogy ne foglalna le és nem élvezném a dalokat, ez Muse albumok esetén nálam nem mindig volt meg, de most végre itt van és még jó pár ideig a favoritok között is marad!
