Ha valaki megízleli a horror műfaját bizony egy idő után azon kapja magát, hogy újabb és újabb filmek után kutat, lázasan keresgélve azt, amin újra kiadós szívrohamokat kaphat /vagy éppenséggel van egy társa, aki mindig előhozakodik egy-egy újabb gyöngyszemmel, lesöpörve a legaranyosabb animációs filmet is, hogy bizony most ez való nekünk! :D – na nem mintha állandóan rá kellene beszélni a nézésére, kíváncsi természetem mindig győzedelmeskedik a kézzel-lábbal tiltakozó szívem felett ;)/.
Ígéretemhez híven az előző horroros post után íme egy újabb bejegyzés az azóta átélt rettegések margójára, a lehetetlennek tűnő kategóriába gyömöszölésekkel, azokon belül pedig részletezve a legrosszabbat és a legjobbat, majd pár szóban a semlegeseket.
Mondanom sem kell mennyi filmnek nincs itthon akkora visszhangja (az más kérdés, ha kint sem), ennek számos oka lehet a no name színészektől a kevés kötségvetésen át a semmi extra történetet produkálóig, így aztán elkészítik, leadják és vagy rátalálsz, vagy sosem éred el. Néha igazi gyöngyszemekre lehet rábukkani, de igaz, ami igaz némelyik jobb is, hogy a tenger fenekén teng-leng.
Lovely Molly /2011/
Az Ideglelés rendezőjének újabb filmjével van dolgunk, melyben ugyan megtalálhatóak még a kézikamerás felvételek, de nagyrészt a hagyományos technika uralkodik. A történetről annyit, hogy Molly és újdonsült férje a lány régi családi házába költözik, az anyja és az apja ugyanis már rég nem élnek, így elég jó ötletnek tűnik (elsőre), hiszen nem kell másik ingatlanra beruházniuk. Azonban a lányt olyan családi emlékek gyötrik, amik nem éppen a rózsás fiatalkorához köthetőek és egyre inkább az a meggyőződése, hogy nincsenek egyedül abban a bizonyos házban. Mivel a férje alig van otthon, teljesen kezd begolyózni a sok furcsa hangtól és újra a droghoz nyúl, amit korábban sikerült neki maga mögött hagynia. A történetről ennyit, a filmről is ennyit, mert ennyit is ér. A végén csak lestem és próbáltam keresni az értelmet, az összefüggést, mely ott pislákolt valahol, de nem világította be a felszínt. Borzalmas, nincs benne semmi eredetiség.
Ördöggerinc (The Devil’s Backbone) /2001/
Nem tipikus spanyol horrorról van szó, maga a cselekmény drámai fonala kap inkább hangsúlyt, némi félelmetesebb motívummal megspékelve. Spanyolországban járunk a polgárháború idején, ahol a megárvult gyermekeket egy isten háta mögötti árvaházban hagyják magukra, szigorú felnőttekkel körülvéve. A főszereplő kisfiúnknak pedig nem elég, hogy idegen helyre száműzték, még éjszakánként egy kísértet is zargatja, egyre vészjóslóbb hangokkal. Remekül mutatja be a film az ott uralkodó állapotot és az egyre növekvő feszültséget, de nem él a felesleges +40-es hangerejű ijesztegetésekkel, itt inkább az érzelmekre hatás a fajsúlyosabb.
- Elhagyatva (The Abandoned) /2006/: Fajsúlyosabb mondanivalók közé szorított történet egy nőről, aki régi családi tragédiájának emlékei nyomába indul, csak éppen azzal nem számol, hogy újra átélve őket benn ragad a ház és az emlékek falai között.
- Forget Me Not /2009/: Sokásos tinédzserfilmként indul, ám a főszereplő népszerűségnek örvendő lány arra lesz figyelmes, hogy folyamatosan tűnnek el a barátai, majd lassan csak rájön, hogy mindez a múltjából egy bizonyos személyhez köthető, aki így próbálja megbosszulni azt, hogy személye feledésbe merült. A posztere sokkal maradandóbb, mint maga a film, de egyszer teljesen elmegy.
- A túlvilág szülötte (The Unburn) /2009/: A kiskorában elhagyott lánygyermek, immár felcseperedve gyűlöli édesanyját, amiért elhagyta, de aztán rájön a szőrnyűséges titokra, miért is tette és ő miért él át egyre több megmagyarázhatatlan rémálmot, de a végén már annyira szétmagyarázzák és túlerőltetik, hogy semmi kiemelkedő nem marad benne.
- Barricade /2012/: Az apa és két gyermeke, miután az anyjuk egy konyhai balesetben életét vesztette a karácsonyt a jó ideje eltervezett régi házban töltik az isten háta mögött(i púpon, ugyanis felmennek a hegyekbe). Bár a gyermekek nem lelkesednek érte, egy idő után csak élvezni kezdik, amíg nem hallanak fura hangokat és nem látnak fura alakokat, majd pedig egye betegebbek lesznek. Mindeközben az apa egyre nehezebben tartja magát, a felesége halála rendesen megviselte. A végefelé sajnos eléggé sejteni lehet a végkifejletet és az egész mögött húzódó csavart, de egész jóra sikeredett.
Amelyik horrorfilm sikert hoz, annak nincs mese, folytatást kreálnak, akár akarod, akár nem, akár élvezted az első részt és ennyi pont elég is volt, akár nem. Elég kevés azoknak a száma, amikhez igazán ütős folytatást tudnak kitalálni, pláne akkor, ha hosszabb sorozatról van szó.
A kaptár: Megtorlás (Resident Evil: Retribution) /2012/
Az alaptörténet gondolom mindenkinek ismerős, aki pedig lelkesen vetette bele magát az első részekbe, az tudja, hogy micsoda lejtőn kezdett araszolni az egyes részeket követve, főleg az ez előttit illetően a semmi történettel, illetve előlépéssel, valamint a pénzhajhász összelopkodott látványvilágra építve, és ez a lefele száguldás bizony tovább folytatódik az új részben is. Mint mindig, most is Alice arcával nyitunk, aki belekezd a szokásos monológjába, majd jön az újabb kaland, melynek se eleje, se vége, öldöklik egymást az ellenségek, zombiknak már alig van nyomuk, a végső küzdelem pedig azt hiszed sosem ér véget. Ennyi elég is róla. Már az előző résznél lemondtam, hogy ebből már valami hasonló jó süljön ki az első részek mintájára, csupán ‘ha már elkezdtük nézni, nézzük meg mind’ elv hajt, semmi több.
Silent Hill: Kinyilatkoztatás (Revelation) /2012/
Az első rész nem igazán volt a szívem csücske, nem nagyon tudtam hova tenni a dolgokat, a számítógépes játék változatát pedig nem ismerem, így lógva maradtam az első rész végén, mi miért hogyan és mikor kérdéseket illetően. Aztán jött a második rész, és szépen helyükre kerültek többségében a kirakódarabok. Miután megállapítottuk, hogy nem az első rész főszereplőjével van újra dolgunk (régen láttuk, na, kellett ugyanolyanra alakítani!), hanem a lány cseperedett időközben fel, így már valóban ott találtuk magunkat az első rész folytatásában, ahol a lányt folytonos álmok gyötrik Silent Hillről, és bár az apja óva inti tőle tőle, hogy visszamenjen oda, olyan események történnek, melyek hatására mindez elkerülhetetlenné válik és jönnek a creepy-bbnél creepy-bb lények, akik jól ránkijesztegetnek, na meg mivel 3D-ben került mozikba azokból az effektekből is kaphatunk jócskán, még ha sima mezei filmként nézzük is, akkor is ordítanak, hogy ‘én ám 3D-ben voltam itt megcsinálva!’ Elég magyarázatot és háttértörténetet kapunk egész Silent Hill kapcsán, nekem ezért is tetszett ez a része jobban – még ha az emberek 99%-a szerint is pocsékabb lett, mint az első, nekem végre ez tetszett.
- Grave Encounters 2 /2012/: Az első rész brilliánsra sikeredett a kézikamerás felvételekkel és az elmegyógyintézet korcsaival, na meg szívkettészakító hirtelen jeleneteivel, a második résznél azonban bebizonyosodott: ez bizony csak egyszer működhet tökéletesen. Nem is csoda, hiszen az első után egy évvel már nézhettük is a folytatását, kicsit azért még érlelődnie kellett volna.
- Paranormális jelenségek 4 (Paranormal Activity) /2012/: Ezúttal nem Katie-ék történetét boncolgatják tovább, hanem a szomszédukat veszik célpontba a paranormális jelenségek. Moziban sikerült megnézni a filmet és igen, volt pár rész, akit túlröhögtek az emberek, de teljesen jogosan, ez pont így volt jó, ilyen közönséggel, a többi rész nekem jobban tetszett.
Megvan az a pillanat, amikor megnézel egy előzetest és azt mondod, ezt látnod kell, MOST, biztos nagyon ütős lesz… aztán megnézed a filmet és szomorúan ingatod a fejed, hogy bizony nem ezt vártad? Főleg olyan filmeknél fáj ez, amik nagyobb visszhangot is kaptak, miszerint tényleg érdemes lesz megnézned.
V/H/S /2012/
Amikor először néztem meg a trailerét nagyon vártam már, hogy végre teljes egészében is megnézhessem, mert olyan jelenetek előfutárait láthattam, amik aztán igazán hátborzongató történetet sejtettek. Maga a film kézikamerás, ami ugye egy horrornál még több feszültséget adhat, mintha te is részese lennék az egésznek, meg persze kevés pénzből lehet szert tenni sok bevételre. Az egész analóg kamerákkal felvett (voálá, megvan a cím eredete), 5 történetet mutat be, melyek tele vannak fordulatokkal, de mindemellett megannyi tátongó lyukkal és kérdéssel is. Mindegyikből kapunk 1-1 szeletet, némelyik aztán tényleg hozza az ijesztő, ugyanakkor egyedi és sokkoló formát, de egyikbe sem merülünk bele részeletesen, így aztán kicsit összemasszásodik az egész a végére (még ha nincs is ilyen szó, el lehet képzelni).
A démoni doboz (The Possession) /2012/
Frissen elvált szülők, külön költözés, munkamániás apuka, majd a legkisebb lánnyal adódó problémák egy különös doboznak köszönhetően – ebben a filmben klisé klisé hátán vonul fel, semmi eredeti ötletet nem tartalmaz, ráadásul ami a legfurcsább volt az egészben az a hangtechnika, mely állandóan olyan benyomást keltett, mintha el lenne csúszva, indokolatlan hangeffeketeket becsempészve ezzel az oda nem illő jelenetekhez. Nem tudok elmenni e film mellett anélkül, hogy ne említeném meg egy ehhez kapcsolódó kritikát, melynek megnézése előzte meg a művet, így a filmen már tényleg néhol inkább csak nevetni lehetett.
- A jelenés (The Apparition) /2012/: Néhány fiatal megpróbálja életre kelteni a természetfeletti erőt, aminek néhány évvel később egy fiatal pár issza meg a levét, egészen felejthető alkotás Twilight Alice és HP Draco Malfoy közreműködésével.
- Az utolsó ördögűzés (The Last Exorcism) /2010/: Emlékszem anno, amikor Youtube-on értesültem róla mennyire remek módon promózták ezt a filmet, hát nemrég sikerült is megpillantani, igazából semmi újdonságot nem hozott, annyit azonban leszűrtem belőle, hogy ez az ördögűzősdi téma nem igazán fekszik számomra, az ilyen fajtánál legalábbis nem.
Sinister /2012/
Egy író és családja új házba költözik, pontosan oda, ahol több bűneset is történt, ám mindezt nem a puszta véletlen hozta így, a főszereplőnk szánt szándékkal választotta ezt a helyet, ugyanis új regényét pont ezek felhasználásával szeretné megírni, feltárva mindazt, amit a rendőrségnek nem sikerült. A házban régi filmszalagokat talál, melyek megtekintése ugyan közelebb jutattja az igazság kiderítéséhez, de nem is sejti mekkora veszélyt hoz mindez magával. Ezt is moziban sikerült megtekintenünk, ráadásul mindössze ketten ültünk be arra az előadásra, úgy látszik nem igazán mozgatta meg az embereket, de persze ezt nem bántuk, hiszen úgymond privát mozitermünk volt 2 órára. :) Egyedül az zavart egy kicsit, hogy szinkronos volt, de ettől eltekintve egész jó kis filmet sikerült összehozniuk, még ha a trailerben el is lőttek szinte minden ijesztő jelenetet.
The Bay /2012/
Egy ex riporternő elbeszélése alapján értesülhetünk róla, hogy Marylandben miként szabadul el a pokol egy parazitának köszönhetően, mely nem csupán az állatokba, de az emberekbe is befészkeli magát és hát nem éppen kedves dolgokat művel ott. Kamerás felvételek segítségével nézhetjük végig miként pusztul ki szinte a kisváros egész környezete, az embereket is beleértve. Kicsit dokumentumfilmszerűre vették a figurát, de ebből adódóan remekül mutatja be a történéseket, az undormányságokkal sem szűkölködve, sikerült olyan valósághű feelinget kölcsönözni az egésznek, amely nem lendül át azon a bizonyos korláton és nem lesz túl mű az egész.
- Adsz vagy kapsz (Trick ‘r Treat) /2008/: Kellemes horror-vígjáték Halloweeni mozizáshoz, mely erre az ünnepre alapozva kanyarítja történetét, ráadásul egyszerre négyet is.
- Kísértetjárás Connecticut-ban (Haunting in Connecticut) /2009/: Az alaptörténet a megszokott: egy család új házba költözik, melynek sötét titkai vannak és mindez a fiúgyermekükön keresztül válik egyre paranormálisabbá, aki betegségéből adódóan fogékonyabb minderre. Nagyon jó!
Egyelőre ennyi, bár most nem sikerült akkora halmot összegyűjtenem, mint először, azért így is szép adag került újfent megtekintésre, jelenleg 71 látott horrornál járunk, idén úgy érzem a 100 elérése lesz a cél! ;)