Furcsa dolog körbenézni a világban, kiváltképp a közösségi portálokon és látni, mennyire szélsőséges álláspontokat képvisel ez az egyetlen nap. Világos, hogy tulajdonképpen a marketing fogás az egész lényege, de akkor sem értem miért kell ellene ekkora mértékben lázadni, attól még nem lesz jobb senkinek (természetesen kivételt képez a viccesebb ellenfelfogás, mert azt még értékelni is tudom), egy napra csak el tudja viselni az ember néhány szivecske látványát. Félreértés ne essék, én sem rajongok akkora mértékben tőle, hog szivekkel árasszak el mindent, de hogy ennyire ellene legyek, azt már túlzásnak tartom. Egy aranyos ünnep, aranyos gesztusokkal – és nem, nem csak ekkor gondolnak egymásra az emberek! Leginkább ettől tudok a falra mászni… De ennyit a saját magánvéleményemről így elöljáróban, akinek nem inge, ne vegye magára stb.
Még 2 héttel ezelőtt gondoltunk egy nagyot és foglaltunk erre a bizonyos napra asztalt egy fehérvári étterembe, nevezetesen a Szárcsa Hotel éttermébe. Sima vacsorára pályáztunk, helyette kaptunk egy Valentin-napi különkiadást meglepetésekkel. Ez az ajánlat jóval a foglalásunk után került ki a honlapra és mitazisten’ pont azzal a kezdéssel, amikor az érkezésünk volt tervezve, mintha csak hozzánk igazodtak volna. Érdekes volt azonban, hogy minderről csupán a Facebook oldalukon keresztül értesültünk, a honlap semmi információt nem tartalmazott róla.
A kiszemelt időpont előtt odaérve még a kulisszatitkok mögé is betekintést nyerhettünk nem csupán a diszletek tökéletesítésével kapcsolatosan, hanem az ételek elkészítésével is. A félhomály, a rengeteg mécses, a piros dominanciája és a virágok nagyon szép harmóniát alkottak, és mivel mi voltunk az elsők, remek helyen kaptunk asztalt, így nem kellett a fő résztől elszeparálva lennünk, mint néhány vendégnek (oda azonban nem jutott Valentin-napi díszlet, ezért fekete pont!), ráadásul a zongora pont ideális távolságban volt tőlünk, hogy hallgathassuk vacsora közben. A PLÁNE mindezek felett pedig az volt, amikor megláttam, hogy a plafonon lévő fagerendák mindegyikébe voltak nevek vésve dátumokkal együtt, akik az elmúlt években itt esküdtek vagy valamilyen rendezvényt tartottak és hogyhogy nem ott volt a MI nevünk is, úgy látszik ez a két név ilyen párosítással egyszer már bevált. :)
Még mielőtt bármilyen rendelést leadtunk volna kaptunk 1-1 welcome drinket pezsgőkoktélok formájában, Ő (a nagy ő :)) barackos, míg én epres ízesítésűt. A pezsgőkkel nem kötöttem szoros barátságot, de ez az epres töltet igencsak feldobta és szinte alig lehetett kiérezni szokványos beütését, így gond nélkül elfogyott.
A menünk a következőképp festett:
Előétel
- Don Juan csábítása – Házilag készült szárnyas májpástétom áfonyalekvárral és pirítóssal
- Ámor nyila – Rántott sajtszivecskék sült burgonyával, mentás zöldborsó salsával
A májpástétom kis üvegbödönben érkezett, mellette kis áfonyaszósz és a háromszög alakú pirítósokkal. Mivel nem szeretem a májat, és ebben nagy mértékben kiérezhető volt az íze, így és a sajtszivecskék mellett döntöttem, aminek minden résztvevője nagyon ízletesre sikerült. Miközben azt a tökéletes szívformát sasoltam, visszagondoltam saját rántottsajt készítésemre, amely a téglalap ellenére mennyire formátlanra sikeredett sütés közben, hát van még mit tanulnom. Személy szerint én már itt jól laktam. :D
Leves
- Aphrodite vágya – Paradicsomos krémleves garnélával, lágy tejszínhabbal, turbolyával
- Casanova titka -Tyúkhúsleves csészében /tyúkhússal, csirkemájjal, zöldségekkel, tésztával/
Eredetileg én választottam a krémlevest, azonban nekem nem igazán tetszett az ízvilága, így kikötöttem a tyúkhúslevesnél, ami már sokkal szimpatikusabb volt a roppanós sárgarépákkal telerakva. Az úrfi elmondása szerint a krémleves ízlett neki legjobban az egész menüről, ízlések és pofonok. :)
Főétel
- Trisztán és Izolda duettje – Erdei gombákkal töltött karaj rántva, parasztsonkával és paradicsommal besütött grillezett csirkemell szeletek, tökmagos bundában sült camembert sajt petrezselymes burgonya, kukoricás jázminrizs
Két személyes tált rendeltünk, mivel egészen változatos összetételűnek állapítottuk meg, hát ebben sem csalódtunk, de bármennyire is igyekeztünk, lassultunk, ittunk hozzá a mennyiség kifogott rajtunk, így maradt másnapra is belőle. A hozzávalók közül legjobban a karaj volt az, ami leginkább elnyerte a tetszésünket.
Desszert
- Szirének éneke – Narancslikőrös étcsokoládé mousse vérnarancs habbal és „ropogós” vérnaranccsal
- Szikrázó szerelem – Házilag sült epres sajttorta epertükörrel és friss eperrel, mentával
Életemben másodszor ettem sajttortát, de mostmár biztos bennem az elhatározás: ilyet bizony nekem is alkotnom kell! Az epertükör rajta eperkocsonya volt, ami remekül illett ízvilágában a tortához, mindennek a tetején pedig egy eperdarab is díszlett, jól esett így tél idején ilyet eszegetni. A menta megmaradt dísznek, nem igazán ízlett ezzel a párosítással. A mousse is jó volt, számomra kicsit töménynek bizonyult, és ez az a desszert, amit még mindig nem tudom, hogyan kell szakszerűen kiejteni, egyszer csak utánajárok. :)
Ráadás
Mint említettem én már az előétellel betöltöttem a pocakom kapacitását, de azért csak elgyűrtem a desszertig, sóhajtások közepette. De megnyugtatott, hogy partnerem se bírta jobban, így együtt gurultunk ki az étteremből. Pluszba még kettő kis szivecskebonbont is kaptunk a Szárcsától, amit csak azért is megkóstoltunk, bár a jóégtudja’ hova fért még belénk, de meglepő módon az is finom volt.
Életem első Valentin-napi vacsorája tehát remekül sikeredett és nem tudom innentől képzelni, hogy valaha is éhes leszek még, amennyire jóllaktunk ott. A helyet mindenkinek csak ajánlani tudom, a pincérek kedvesek és segítőkészek, az ételek pedig pompásak és egyáltalán nem kis adagok.
