<szokásos bevezető a fotózás szeretetéről, korai évektől levezetve egészen napjainkig, hol intenzív, hol háttérben lappangó szenvedély váltakozásával egyenes arányban a meglévő vagy éppen hiányzó (de inkább hiányos) technikával>

Most pedig itt állok ülök kezemben egy Nikonnal, ami innentől kezdve számomra A fényképezőgépnek és egyben jobb kezemnek fog számítani és immár semmi szab gátat annak, hogy belemerüljek a megannyi beállítások, módok és koncepciók óceánjába és igyekezzek élve, tökéletes technikát elsajátítva kiúszni a partra.

Jelenleg még somolyogva, kattogtatva és élvezettel nézegetem a kezemben lévő, szülinapi ajándékként kapott gyöngyszemet attól félve, hogy a következő pillanatban eltűnik és igazából csak álom volt, de még mindig itt van és úgy tűnik nem megy sehova.  :)

(Hát na, kell a lenyomat minden fontosabb állomásról, na de ne essünk túlzásba – ezennel szentimentális bejegyzésemnek vége is.)