Ha már úton-útfélen éves összefoglalókba botlik az ember – ráadásul tavaly is egy áttekintő blogbejegyzéssel indítottam az új évet – miért is ne lehetne rendszeresíteni alapon újra éltem a lehetőséggel,  hogy egy kicsit mögélessek a 2013-as évemnek és összegereblyézzem a megannyi megélt pillanatot. Ezúttal jóval több élményt sikerült becserkészni, úgy is mondhatom „kimaxoltam” 2013-ból amit csak lehetett. Hogy miért is?

Erre az évre aztán nem volt jellemző, hogy túlságosan is lazultunk és tunyultunk volna, még ha az év elejére kissé rá is nyomta bélyegét a végeláthatatlan munkakeresés az egész napos böngészések, e-mail írogatások, interjúkra látogatások formájában. A végére úgy-ahogy belejön az ember, melyik az a hirdetés, amely komolytalannak bizonyul és csak felesleges köröket ró vele az ember, de addig jópárszor sikerül befürdeni egy-egy ígéretesnek látszó potenciális jelölttel.

Aztán csak rám villantotta mosolyát a várva-várt szerencse és eljutottam oda, hogy kaptam lehetőséget a bizonyításra, rövid időn belül egyszerre két helyen is (tipikus… :D), melynek eredményeképp tapasztalatok születtek, ismeretek sajátítódtak el és ismerettségek szövődtek. Mostanra már elmondható, hogy teljes mértékben felvettem a dolgozók életritmusát és még élvezem is!
Bár az elmondható, hogy az amúgy is rohamléptekben száguldó idő így még gyorsabban telik, dehát ennyi teljes mértékben belefér. :)

Ha már munka, 2012-es irományomban megfogadtam; fittebbre veszem a mindennapjaimat (amit kb. minden ember megfogad minden esztendőben), melynek eredményeképp ugyan próbálkoztam, de nem mondható el, hogy 100%-ban átadtam volna magam a sportos életmódnak. Némi fitness, kétszeri futás megvolt, de a legkiemelkedőbb teljesítményt a tavasszal beszerzésre kerülő bicajommal értem el. Voltunk Velencei-tó körül, várost számos ponton körbejártuk, munkába is sokszor tekertem vele, így legalább ez nyugtatta a lelkiismeretem, hogy elmozdultam pozitív irányba.

Tavaly elhatároztam, hogy a kissé elavult nyelvtudásomon igyekszem javítani, még ha egyedül is kell megbírkóznom vele. Persze elég naív dolog volt azt hinni, hogy egy csapásra visszarázhatom (pláne fejleszthetem) a kívánt szintet, de tavasszal kezdődően lehetőségem adódott fejleszteni az angol tudásom intézményes keretek között. Persze gyorsan ez is tovasuhant, mielőtt kettőt számolhattam volna, nyelvvizsgára nem éppen elegendő felkészültséggel.

A második lehetőség csupán pár hónapot váratott magára: a cégnél, ahol dolgozom pont egy képzéses EU-s projekt kellős közepébe csöppentem bele – egy hirtelen felkapott ötlettől vezérelve (hiszen a létszámot tartani kell!) becsatlakoztam egy olyan angol haladó szintű csoporthoz, melynek mindösszesen rajtam kívül egyetlen résztvevője van, tehát gyakorlatilag azt is kijelenthetem, hogy kaptam egy magántanárt, aki munkaidőben pár órát rászán, hogy végre meglegyen az a hivatalos papírocska a vizsgámról (külön jó hír volt megtudni, hogy a nyári kurzuson megismert tanárt kapom khm osztottam be hozzánk ráadásként ;)). Ezúttal 2014 májusáig fogok angolozni heti kétszeres intenzitással, ez már reményeim szerint nagyon eséllyel tud felhozni a kívánt fokozatra.

Amikor épp nem biciklivel közlekedtünk, fogtuk magunkat és kiruccantunk pár helyre: voltunk Balatonfüreden a nyár folyamán, mely elég nagy hatással volt ránk: egyrészt a gyönyörűszép hotel, a mégszebb város, a kalandos aquapark és a legjobb társaság ötvözeteként felejthetetlen emlékként épült be a többi élmény közé. Megjártuk Budapestet is néhányszor; hol konferenciára voltam hivatalos, hol vásárolgattunk, hol buliztunk, hol ettünk egy jót egy remek hamburgerezőben, hol pedig filmfesztiválon alkottunk.
Nem hittem volna, hogy a nyári Balatonozást sikerül felülmúlni, de november végén 2 év után visszalátogattunk Villányba, ahol még maradandóbb pillanatokat élhettem át – erről úgy vélem nem szükséges magyarázkodnom. :)

Első közös albérletünk a város szélén kapott helyet egy családi ház második emeletén, noha az örökös dombmászás/tekerés és a nagyobb távolság sem rontott a varázsából (nem véletlenül Öreghegy a városrész nek az elnevezése), nyáron mégis költözésre és egyúttal albiváltásra került sor. Egyáltalán nem volt egyszerű megtalálni azt az újabb lakhelyet, ahol szívesen töltöttük volna a napjainkat, de rengeteg elkeseredett és reményvesztett próbálkozás után csak kikötöttünk egy szintén remek helyen, ezúttal már közel a belvároshoz. A fekvése sokkal tetszetősebb, hiszen gyakorlatilag minden közel van – ami mondjuk nem mindig válik hasznunkra, főleg ha a pénztárcánkat kérdezitek. De tény, hogy jól érezzük itt magunkat és teljesen berendezkedtünk (hejj de nem volt egyszerű az a költözés!).

Másik fontos változást az előbb már említett villányi látogatás hozta magával, ahol megléptük a következő szintet és immár lett egy vőlegényem, meg egy pompás ékszer a gyűrűsujjamon. :) Erről is szóltam már itt a blogon, meg is hozta minden eddigi bejegyzésem rekordját a megannyi like-kal és megtekintéssel.

Anno karácsonyi ajándékként kezdődött az igazi szerelembe esésem a Kindle csodamasinámmal, mellyel szépen végigpörgettünk 2013 folyamán jópár könyvet. Próbaképp elkezdtem blogolni az olvasottakról, mely végül szokássá nőtte ki magát és el is burjánzott az oldalon a megannyi regényről alkotott vélekedéseim.

A szóban forgó évben összesen 56 bejegyzésem született, melyből 33 foglalkozott könyvekkel, olykor egyszerre többet is feldolgozva. A Goodreads honlapján, ahol számon tartom az olvasással kapcsolatos dolgaimat belőttem még év elején azt a számot, ahány könyvet szeretnék elolvasni: a tervezett 30 volt, végül 41 lett belőle, nem is rossz. :) Itt megnézhetitek, ha esetleg érdekelne valakit a teljes lista (amelyek közül kettővel még adós is vagyok poszt terén, jáj…)

A teljes lista alapján fel is állt a rangsor, mely művek kerültek bele a 2013-as top 10-be:
10. Christopher Priest: A tökéletes trükk
9. Marissa Meyer: Cinder
8. Gillian Flynn: Holtodiglan
7. Victoria Forester: A lány, aki tud repülni 
6. S. J. Watson: Mielőtt elalszom
5. Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz 
4. Emma Donoghue: A szoba 
3. Karen Thompson Walker: Csodák kora
2. Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet 
1. Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Zárásképp csaptunk egy baráti összejövetelt szilveszterkor, elhívva hozzánk a legközelebb állókat (még ha földrajzilag a legmesszebb is vannak) és csaptunk egy laza iszogatós, Xbox Kinectezős éljen a Dance Central!, eszegetős és beszélgetős (plusz egy csipetnyi Reszkessetek betörőközős) estét, hajnalt és reggelt. Megkoronázta az évet!

Nagyjából ezek voltak 2013 fontosabb momentumai, persze naphosszat lehetne még ecsetelni mi-mikor-hogyan történt, de meg kell húzni a határt, én most itt tettem meg, majd jövőre megint újabb szisztéma szerint igyekszem bemutatni a megtörténteket, remélhetőleg újfent érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal tölthetem meg és adhatom tovább. :)