Tavaly májusban íródott ennek a bejegyzésnek az elődje, amikor is úgy éreztem kezdek egyenesbe jönni és roppant pozitív voltam a jövőmet tekintve; ott volt a diplomám megszerzése, az első állásinterjúm, az új város izgalmai ésatöbbi., akkor úgy véltem hamar el fog jönni az a bizonyos második része is a posztnak és utána majd diadalittasan lógathatom a lábaimat a rózsaszín felhők között, a sikereimet ünnepelvén. Hát, amint láthatjátok az elméletem megmakacsolta magát és csak nem kopogtatott az ajtón… egészen mostanáig! Nem volt egyszerű eljutni ide és voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem mindennek nem is lesz folytatása, de a fene egye meg egy maréknyi szerencse csak kijutott nekem is újfent! Mire is gondolok pontosan? Kezdjük a legelején…
Tanuljatok nyelvet a bagollyal!
Nyelviskola nélkül nyelvet tanulni nem egyszerű feladat, még ha ezáltal kötetlenül is lehet haladni, az ellenőrzés hiányából és a rendszertelenségből adódóan (mert ember legyen a talpán, aki szabad akaratából minden nap ugyanabban az időpontban ugyanannyit foglalkozik valamivel) a lelkesedés hamar alábbhagy. Bár bizonygatják, hogy mindez fejben dől el, akarunk-e vagy sem nyelvet tanulni, azért egyes egyedül végigcsinálni szinte lehetetlen feladat, szükségünk van kontrollra, mely megerősít avagy megcáfol, jó irányba haladunk-e.
Valentin-napi vacsora /Szárcsa Hotel/
Furcsa dolog körbenézni a világban, kiváltképp a közösségi portálokon és látni, mennyire szélsőséges álláspontokat képvisel ez az egyetlen nap. Világos, hogy tulajdonképpen a marketing fogás az egész lényege, de akkor sem értem miért kell ellene ekkora mértékben lázadni, attól még nem lesz jobb senkinek (természetesen kivételt képez a viccesebb ellenfelfogás, mert azt még értékelni is tudom), egy napra csak el tudja viselni az ember néhány szivecske látványát.
Ezt pörgette a szerencsekerék 2012-ben
Ahogy lenni szokott ismét eltelt egy év, megannyi élménnyel és emlékkel gazdagodva léphetünk 2013 mezejére (na meg persze elmondhatjuk magunkról, hogy túléltünk egy újabb világvégét!). Mielőtt belevetném magam az új dátumba íme egy kis összefoglaló blogpost, mi is történt velem ebben az egy esztendőben.
Kindle – a kis jövevény
Történt két hete vasárnap, hogy egy gondolat el lett ültetve a fejemben. Méghozzá nem is akármilyen gondolat és nem is akármilyen intenzitással kaptam rá a dologra és ástam bele magam, amennyire csak tudtam. Így történt, hogy egy Kindle boldog tulajdonosa lettem. :)
Berendezkedtünk
Adott egy új albérlet, méghozzá az első közös albérlet, amiben elegendő hely van ahhoz, hogy az ember szépen berendezze, csinosítsa, pofozgassa, ahogy neki tetszik és minél lakályosabbá tegye. Erről szólt az elmúlt pár hónapunk, mostanra sikerült is kivitelezni a 99%-át /ha belegondolunk, ennek sosem lehet a végére érni :)/.