Hónapokkal ezelőtt vetődött el az ötlet magva a nagybetűs folyamatnak, az összeköltözésnek, most pedig már itt is vagyunk, együtt, új helyen, kalandos pakolás során. :)

Adott egy albérlet és egy nem túl elnéző tulaj, na meg én, akinek nem lenne szabad az albérletben lennie. Itt kezdődik a sztori.

Az Úrfi sztorija ma kellőképp továbbalapozta az amúgy is kellemes napom – avagy mik történhetnek egy szegény éhes lélekkel! :D

„Képzeld, venni akartam szenyát és csak félig fordult át az a szar, nem tudtam kivenni, kézzel lábbal rángattam, szenya 5 fele szakadt de akkor sem jött ki, mondom akkor anyád! Kb úgy néztem ki mint az ice age-ben a kis mókus aki rángatja ki a mogyit, közben hija híííí hííí hijaaaa nyikinyiki, alig volt döbbent csend a konyhában…”

Július 13-án (pénteken) ellátogattam életem első fesztiváljára, a híres-neves Balaton Soundra, amely eszméletlen volt!

Pontosan három éve, hogy megkaptam azt a bizonyos levelet, melyben kiderült, hogy felvettek a Kaposvári Egyetem andragógia szakára. Akkor még nem is sejtettem, mennyi minden vár majd rám ez alatt a három év alatt, azt meg pláne nem, hogy ilyen hamar véget ér.