Amikor először jártunk Villányban 2 évvel ezelőtt, felettébb megtetszett a Crocus Gere Bor Hotel és az egész kisvárosi környék természete és sugárzott nyugalma, ezért abban a hitben jöttünk el onnan, hogy ide bizony még visszatérünk! Talán azért is ragadt meg ennyire az emlékeink között ez a pár nap, mert ez volt a legelső közös wellnessezésünk, na meg természetesen a finom borok, a felejthetetlen vacsora és a roppant ízlésesen kialakított wellness részleg mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen és visszavonhatatlanul bevésse magát a szívünkbe.

Ősszel aztán nagy titkolózások közepette ment az Úrfi részéről a szervezkedés, mi legyen a legközelebbi célpont, ahova ellátogatunk, melyet sikerült is volna végrehajtania ha nincs az a fránya technika meg az a kis felugró ablak, amelyik pont abban a pillanatban rakoncátlankodott bele a képernyő sarkába, amikor valamit épp mutatott nekem (megjegyezném, mielőtt Őkelme megjegyzést vésne ide, tényleg így volt! :D), így akarva-akaratlanul odaugrott a szemem és innentől már nem volt meglepetés, hova látogatunk vissza. Gondolom nem okoz nagy fejtörést kitalálni, hogy Villányról volt szó. :) Innentől aztán lehullt mindenről a lepel a csomagunk részleteit illetően, a következő dolgokat magába foglalva:

A szülinapom aprója gyanánt kerítettünk sort egy újabb wellnessre (és egyben nyaralásra is) Balatonfüreden. Tavaly nem sikerült lejutni a Balatonra pancsolni, így idén mindenképpen szerettük volna magunkat belevetni a magyar tengerbe. De azért nem bíztuk a véletlenre: ha az időjárás mégis közbeszólt volna, ellehetetlenítve a szabad ég alatti mártózást, még mindig ott volt a fedett wellness-részleg és a benti programlehetőségek. Az idő azonban ennél jobban nem is állhatott volna a mi oldalunkra, így mindenből sikerült kivenni a részünket sőt!.

Nagy dilemmák övezték az elmúlt heteinket azzal illetően, hogy kényeztessük-e magunkat idén még egy wellnesszel vagy maradjunk inkább a fenekünkön és hagyjuk jövőre a dolgot, hadd forrjon még az előző élmény emléke egy kicsit. Bár nézegettünk hoteleket, találtunk is pár szimpatikusat, egyszer csak alábbhagyott a keresgélés. Egészen addig, amíg rá nem bukkantunk egy tihanyi ajánlatra és immár eldőlt, mégis megyünk – why the hell not? :)