A Közösségfejlesztés című tantárgyunk gyakorlati részének címszava alapján a csoporttal szerveztünk egy kirándulást, melynek fő célja az volt, hogy a tárgyhoz kapcsolódóan megnézzünk pár népfőiskolát, hogyan is néznek ki, miképpen működnek, és egyáltalán milyenek ezek.
Reggel neki is vágtunk Kaposvárról indulva két autóval, mivel a 6 fős csoportlétszámot tekintve ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Útunk kezdésként a komphoz vezetett, hiszen át kellett jutnunk a Balaton másik oldalára. Az időjárás nekünk kedvezett, de hiába sütött hétágra a nap, a Balatoni szél egy minusz 10 fokot rásuhintott az ottani levegőre, így a rövidke kompozásnak csak egy töred részét töltöttük odakint, inkább visszahúzodtunk a meleget biztosító autókba.
Első úticélunk a két népfősikola volt, ám a szerencse nem állt mellettünk: egyiknél csupán körbenéztük a terepet (Zánkán), a másiknál pedig nem volt ott senki, így csak kívülről nézhettünk meg egy teljesen átlagos kinézetű házat Balatonszepezden, és el kellett hinnünk, hogy népfőiskolai intézmény révén ott bizony komoly tevékenységek folynak. (Mellékesen megjegyzem, nem is igazán ezek érdekeltek bennünket.)
Ezeket követően meglestük az Afrika múzeumot. Őszintén szólva, nekem nem igazán lopta be magát a szívembe, több okból kifolyólag is. Ahhoz képest, hogy mennyi a belépője, lelombozóan kevés mindent láthat az oda látogató: pár kecske, szarvas, marha, kacsa, vaddisznó, zebra és strucc, no meg egy uhu. Az egész elég kicsi területen is helyezkedik el, ám rengeteg a kihasználatlan terület, és szinte semmi élet sincs. Az állatok megnézése után megnézhetünk egy kisebb múzeumot is, amit egy híres vadász tiszteletére készítettek (mondjuk ezt kicsit irónikusnak tartom, hogy az élő állatokat utána megnézhetjük kitömve is…). De ennyi, maximum egy fél óra alatt bejárható az egész, így kicsit csalódottan robogtunk tovább.
Utolsó állomásunk Keszthely volt, ahol a múzeumok közül a Horroráriumot lestük meg. Végignéztük a régi idők kivégzési módszereit, bábukkal és irományokkal prezentálva, kicsi múzeum révén ennek is hamar a végére értünk (konkrétan egy normál méretű teremnyi az egész). Persze stílusosan egy beszökött macska alaposan ránkhozta a frászt, de ezt leszámítva inkább érdekesnek találtam, mint sem ijesztőnek az egészet. A múzeumlátogatást követte a Festetics kastély megtekintése kívülről, meg kell hagyni elég szép. :) A nap zárásaként pedig elmentünk fagyizni, így az év első fagyizása is megtörtént.
Mindent összevetve kellemes napot töltöttünk együtt a csoporttal és a tanárunkkal, és bár egyik program sem azt nyújtotta, amit vártam/vártunk, mégis jó volt kimozdulni egy kicsit az unalmas órák fogságából.