Körülbelül 10 éve plusz-minusz 1-2 év volt utoljára, hogy biciklivel közlekedtem, az is leginkább csak az udvaron való körbe-körbe haladást jelentette – na meg amikor mamám hatalmas kerekű bicajával kacérkodtam. Tél óta tervezgettük, hogy bizony itt az ideje annak, hogy a hosszú kihagyást megtörve újra nyeregre pattanjak/pattanjunk, hogy elérhető közelségre legyen a város majd’ minden szeglete (meg persze, hogy védjem a fákat és a hódokat :).
Nem volt egyszerű kör kiválasztani a megfelelő példányt, hogy is mondjam… női mivoltom felszínre tört és mivel nem igazán értek az alkatrészeihez, így jobbára színek szerint válogattam, a technikai részt ráhagyva az Úrfira, aki vagy bólintott, hogy megfelelő felszereltségű, vagy azt mondta nézzek másikat. Persze ha azt gondolnánk, hogy ez ilyen egyszerű, akkor nagyon naívak vagyunk (az voltam). Hiába választottam ki több tetszetőst is, a kerékpár biznisz nem így működik, ami van nekik raktáron az van, ami nincs az pedig beláthatatlan, lesz-e vagy sem a közeljövőben. De hosszas keresgélés árán csak ráakadtunk az ideális boltra és lám-lám, volt is és tetszett is a kiszemeltem! Azonnal be is gyűjtöttem, amint alkalmam nyílt rá, majd diadalittasan birtokbavéve, az óvatosabbnál is óvatosabban tekertem vissza az albiba.
A másik felem bicikliszerző körútja már korántsem ment ennyire könnyen (ha az enyém annak számít egyáltalán), pár perccel nyitás után értünk oda és mivel egy kedvezmény keretein belül próbált hozzájutni, 1(!) perccel lekésett a kinézett kétkerekűről. De aztán kiderült, hogy a 2 centivel kisebb méretű is tökéletes számára, így a megannyi kisebb szívrohamot követően már együtt tudtunk suhanni mindenfelé. Azon a napon sikerült is 20+ km-t megtenni, aminek következtében másnap bizony igencsak érződött az egész lábamban, tökélyre fejlesztve így a pingvinjárást, mert a hajlítgatással bizony voltak gondok. :D
Mielőtt azt hinnétek ennyire puhány vagyok ami nem jár messze a valóságtól :D, azt azért hozzá kell tenni, hogy mivel a város ÖregHEGY nevezetű részén lakunk, szép emelkedő vezet fel célállomásunkhoz, így aztán elég nagy kihívást jelent minden feltekerés. Első utunk óta (1.kép – ezt oda-vissza) tegnap is sikerült bóklásznunk a környéken, újabb és újabb emelkedőket felfedezve (nagy örömömre).
Az eddigi konklúzió, hogy bizony van még mit fejlődnöm lábizmok terén, de nyárra már biztosan kellő állapotban és fesszességben lesznek ;). Mivel eddig csak egy teljesen átlagos gyerekbiciklivel volt dolgom, így a váltó újdonságot jelentett számomra, de csudaklasszul megkönnyíti, ha nem is teljesen, de jócskán a hegyen való feljebbjutást. A KRESZ-t is alaposan áttanulmányoztuk természetesen, mivel nem rendelkezem jogosítvánnyal így kicsit hátrányból indulok de lelkességem határtalan, így biztos vagyok benne, hogy jó kis túráknak nézünk elébe. :)
