Fotel incidens

Adott egy albérlet és egy nem túl elnéző tulaj, na meg én, akinek nem lenne szabad az albérletben lennie. Itt kezdődik a sztori.

Tegnap békésen kezdtünk volna bele a filmezésbe az Úrfival, amikor is hallottuk a kelleténél több hang beszűrődését az albiban. Váratlanul, szokásukhoz híven bejelentés nélkül csaptak le a házra, hogy kitakarítsák azt és megbeszéljék az e héten kiköltözés menetét.

Azt tudni kell, hogy jómagam, mivel nem lakom ott szerződés szerint kb. 3 napot lehetnék ott, dehát ugye jópárszor sikerült ezt túllépni, amit a tulaj már kezdett nem jó szemmel nézni, és bár egy időre hírem-hamvam sem volt az albiban, mégis le akart húzni minket. Ezért jobbnak láttuk, ha szépen elkerülöm őt, még így is, hogy ez az utolsó hetünk itt, nehogy aztán baj legyen ebből is.

Először még simán ment, bekopogott, én pedig meghúzódtam a szoba azon felében, ahova nem látott be az ajtóból, de aztán közölte, hogy valaki meg szeretné nézni a szobákat, fél óra múlva itt is lesz. Tehát vissza fog jönni a szobába, ráadásul körbe is néznek. Na ilyenkor kerekedtek a szemeim a szokásosnál nagyobbra, hogy kivitelezzük, hogy ne lásson meg. Ekkor jött  a nagy ötlet.

A sarokban lévő nagy fotel mögé elbújni ideális megoldásnak tűnt, amíg lecsendesedik a vihar, így hát nem volt mit tenni, bekuporodtam mögé, és nevetést visszafolytva vártam, amíg tiszta nem lesz a terep, közben pedig úgy éreztem magam, mint valami latin szerető, akit el kell bújtatni a pasi felesége elől. :D

Párszor még felbukkant a tulaj a szobánál, szemével pásztázta a szobát, hátha megpillant és kötekedhet, aztán megjött a delikvens, vetett egy pillantást a szobára, aztán elmentek a szoba közeléből, bár a tulaj felesége szorgalmasan kitakarította majdhogynem az egész házat.

Aztán elhalkulnak a lenti zajok, tulaj és a felesége sehol, az Úrfi köbenéz, sehol senki, ergó mehetünk végre hozzálátni az ebédünk további részének, amit félbe kellett szakítanunk. Leballagunk a lépcsőn, erre lentről a pincéből FELJÖN a tulaj felesége, mikor én már a konyhában tartózkodtam. Szerencsére elment wc-re, így éppen volt annyi időm, hogy visszasurranjak a szobába. Meleg helyzet volt, az biztos!

Végül, 2 órás itttartózkodás után csak elmentek a tulajék, mi pedig nevetések közepette csak folytathattuk az ebédünket és nézhettük nyugodtan a filmünket.