Mióta Facebook a Facebook, lépten-nyomon rábukkanhatunk olyan gyöngyszemekre, melyet még biztos nem láttunk, de ami utána történt, arra senki sem számított; menekülhetünk ismerőseink játékszenvedélye elől, akik feljebbjutásuk érdekében bombáznak minden játékfelkérésekkel; videókkal, cikkekkel, melyek érdekesek ugyan, de (főleg Twitteresként) már 2, de inkább 3 hónapja kinézted magadnak. A Facebooknak hála már tizenharmadszorrra is feltalálásra került a rák ellenszere, a soha ilyen finomat még nem ettél sütemények tömkelege, a nehéz emberi sorsok boncolgatása – szigorúan Facebook megosztáson alapuló oldalon -, melyek együttérzésből KI KELL tenni, mert ha nem teszed – ha netán a becses oldal nem teszi meg ezt helyetted – akkor nincs szíved.
De itt egy jó dolog is, amit ezáltal kaptunk (legalábbis bízom benne): a legtöbb „különlegességre” már olyan profi immunizmust tanúsítva ugrunk át, vagy reflexből tiltjuk a cikket/képet, esetleg hallgattatjuk el emberünket, hogy tulajdonképpen tökélyre fejleszthetjük ezzel a szelektálási képességünket.
Kivétel, ha ilyan kerül velünk szembe, ami nem a hangzatos címet hirdeti, de ilyet még tényleg sohanem láttál és annyira sokkol, hogy erre már nem létezik semmi ellenszer, csak az értetlen miértkedés és teljes letaglózodás: ilyen nincs, és mégis van.
Naívan azt hittem már mindent sikerült látnom, de amit tegnap este tapasztaltam azzal realizálódott bennem: a közösségi oldal embere mindig képes meglepni:
Nos igen, valóban szomorú és gyűlöletes dolog történt, de az, hogy egy ilyen képkompozíciót megalkosson és kirakjon, ezen túlmenőleg pedig még arra is megkérjen, hogy osszam meg (a helyesírást most hagyjuk), felháborító és nem utolsó sorban felesleges. Talán azonosítanom kellene a vér színének árnyalatát és gyanakvó szemmel nézni az autókra? Egyáltalán merre? Út manapság meglepő, de sok helyen található, talán ha nem a vért akarta volna központi elemként mutogatni és feleslegesen fröcsögni róla vérbenforgó szemekkel, többre ment volna. Azért meg kell hagyni, a kép maga jól beállított, kíváncsi lettem volna meddig tökölt vele némán, hogy aztán a virtuális világba berobbantva utána némán hazabandukoljon, hogy ő megtette a magáét, innentől kezdve neki már van szíve és élheti tovább az életét.