Hegykő minden kétséget kizáróan szerelem volt első látásra, tipikusan az a település, ahol szívesen laknék: kis hely, de mégis élénk – ottjártunkkor tartották a Hegykői Vigasságokat, ahol szinte a község apraja-nagyja jelen volt -, ráadásul a környék gyönyörű és sok kisebb, ám annál szebb település mellett nagyobb városokhoz is könnyen el lehet jutni, nem utolsó sorban pedig áthalad a Fertő-tó körüli bicikliút is rajta. Amolyan üdülőfalu, ám mindenképpen a pozitívabb változatból.

Szállásunkként a Tornácos Ház szolgált, az alábbi szolgáltatásokkal:

• 4 éjszaka szállás franciaágyas szobában a Főépületben
• Félpanziós ellátás, bőséges büféreggelivel, 4 fogásos vacsorával
• Korlátlan wellness használat: élménymedence hidromasszázzsal, finn szauna, gőzfürdő aromaterápiával, pihenőkert, teabár Naturland gyógyteákkal
• Fitneszterem, cardio- és erőgépekkel
• Egy romantikus piknik az Esterházy Kastély gyönyörű parkjában
• Édes élet – Csokoládé-kóstoló a soproni Harrer csokoládéműhelyben
• Térítésmentes parkolás
• Ingyenes internet-hozzáférés

A hotel egy része nemrég került felújításra, így többfajta szoba is megtalálható benne, valamint apartmanokban való elszállásolásra is lehetőség van. A mi szobánk a tulipán szoba elnevezésű, modernebb fajta volt és pont akkora, amekkorára az embernek szüksége van ilyenkor; se nem túl nagy, se nem túl pici.

A wellness részlegnél törölközőt az előtte lévő pultnál állótól kaptunk, így nem kellett a szobából magunkkal vinni, fürdőköpeny viszont nincs, így vagy vinni kell magaddal otthonról, vagy pedig ott az öltözőben veszed át a fürdőruhádat (vagy eleve csak abban mész le). Van egy kis előtér, ahol le lehet heveredni szauna, vagy ázás után, illetve egy kis beugróban tea készíthető, illetve vizet lehet inni tetszőlegesen, meglepően jó kis figyelmesség ez a tulajok részéről. Egy nagyobb élménymedence van, valamint gőzfürdő, szaunák. Vele szemben pedig egy fitness terem is található, a recepcióval szemben ráadásul fodrász, kozmetikus is fellelhető, tehát egész sok szolgáltatás igénybe vehető.

A hotelhez tartozik még egy kis kert is székekkel, valamint itt található a biciklitároló is, ami annyit tesz, hogy gyakorlatilag tele van minden kerékpárokkal, hiszen a vendégeké mellett a kölcsönözhetőeket is ott tárolják, ami nem kevés kétkerekűt jelent. Mi sem fértünk már be a fedett részhez, de szerencsére van még hely, ahol lelakatolhatóak.

Megérkezésünk napján Hegykőn néztünk szét, hangulatos sétákat lehet tenni a családi házak között, sőt, volt olyan ház is, ahol ajándék növénykéket vettek ki a párkányra, amelyeket csak úgy megfoghattad és elvihetted, természetesen mi is örökbe fogadtunk egyet, aki azóta is virul a szekrényünkön. :)

Ahogy a mellékelt képek is mutatják, fotós szemmel igazi csemegék akadnak, úgyhogy érdemes egy kis időt szánni a bejárásukra.

Az első teljes napunkon a cél a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház bejárása volt, így kipróbálva a dicsért bicikliutat felkerekedtünk. Hát igen, az állítólagos minimális szintkülönbségű út nem ezen a szakaszon keresendő, még ha nem is kibírhatatlan, azért 11%-os emelkedőkben abszolút nincs hiány, Fertőrákos egésze is egy jó kis folyamatos emelkedő és naná, hogy a legtetején helyezkedik el a kőfejtő! Viszont nagyon pazarul van kialakítva az egész biciklitárolókkal, parkolóval és még étteremmel is, bár nem próbáltuk ki (a neten nincsenek róla jó véleménnyel, ezért nem is erőltettük).

A kőfejtő felszínén egy tanösvény visz végig, ahol egy kis ízelítőt kaphatunk a Fertő-Hanság Nemzeti Park természeti értékeiből, nem utolsó sorban pedig pazar kilátás nyílik a környékre. A nagy meleg elől utána felüdülés volt bemenni a kőfejtő belsejébe, ahol őslények bemutatója fogadott minket rekonstrukciókkal, valódi kövületekkel, filmvetítéssel, valamint a mészkőfajtákat is megismerhettük. Igényesen van kialakítva, a hatalmas magasságokhoz tökéletesen illenek ezek az óriás őslények, a barlangszínház is biztos nagyon feelinges lehet ilyen közegben, ráadásul még magaslati helyre is fel lehet mászni. 1-2 órát tartalmasan el lehet tölteni, amíg minden szegletét bejárja és megcsodálja az ember, ez volt a kedvenc helyem a nyaralásunk alatt, ahova eljutottunk.

Délután a másik irányba, Fertődre tekertünk el, hogy megnézzük az Esterházy kastélyt, ám sikeresen lecsúsztunk az utolsó körbevezetésről, így csak kívülről nézhettük meg az épületet, de őszintén szólva annyira nem is bántuk, sokkal jobban szeretem a kötetlen körbenézést, amikor saját magam fedezem fel a látnivalókat és nem irányítják mindenre mások a figyelmem.

Az első nap azonban itt még nem ért véget, Hegykőn még bekanyarodtunk visszafelé a Vasfüggöny Emlékhelyre, ahol részben korabeli anyagokból összeállítva látható a vasfüggöny három időszakának kerítései egymás mellett. Nincs túlzottan kitáblázva maga az emlékmű, de a templomtól elindulva egyenesen mintegy 2 km után, ahol már az út is elfogy, onnan balra továbbhaladva terül el maga a helyszín.

 

Előző napi bringatúránk alkalmával kinéztük magunknak Sopron útvonalát, szépen kitáblázták a bicikliútvonal mentén, így gondoltuk milyen jó lesz, nem is kell négykerekűre váltani, simán megtehető táv lesz ez egy napra (~40 km). Igen ám, csak az nem volt tervben, hogy a kitáblázott irányvonal néhány km után egy főútra visz ki, ahonnan esély sincs alternatív útvonalat tenni, nagy nehezen tudtunk csak egy ponton lekanyarodni egy dimbes-dombos földútra, amely nagy nehezen elvitt Sopron külvárosához.

Délután 14:00-re voltunk hivatalosak csokoládé kóstolóra, gondoltuk addig szépen bejárjuk a várost és nevezetességeit, majd komótosan megérkezünk a Harrer csokoládéműhelyébe. Hát az alternatív útvonalunknak, valamint a borzalmas közlekedésnek köszönhetően épp nem sikerült semmit megnéznünk, így egyből a kóstoló helyszínére mentünk. Nagyon meglepődtem, mennyire nincs ott sem normális kultúrája a minőségi kerékpárutaknak annak ellenére, hogy mennyire hirdetik Sopront is érintve a Fertő tavi bringatúrákat. Többnyire néhány útnál van kibiggyesztve egy tábla, hogy bringával is lehet közlekedni, egyedül a főtéren van normálisan kiépítve, csak máshova ne nagyon akarjatok menni.

A csokoládéműhely maga gyönyörű, körülötte gőzerővel építenek társasházakat, így ez a környék ha teljes lesz, biztos nagyon felkapott övezete lesz a városnak, Harrerék nagy örömére.

A kóstolót a hatalmas belterületű kávézójukból és bisztrójukból nyíló kis helyiségben tartják, hátterében maga a csokoládék és különlegességek készítésének kulisszái mögé lehet betekinteni – bár ottjártunkkor épp nem üzemelt. Tetszett, hogy nem leültettek és akkor ezt, ezt meg ezt kóstold, hanem egy pezsgőbehelyezett trüffelgolyóval nyitottunk, majd egy kisfilmet nézhettünk meg, utána pedig egy kis tálkát kaptunk, amelyben az egyes fázisokat lehetett megkóstolni, a nyers csokoládétól egészen a tejcsokoládéig. Majd jött az abszolút mennyország, amikor a kóstolást levezénylőnk a falból kihúzott több polcot, tele rengetegféle csokoládéval, amelyekből kedvedre csemegézhettél. Ezután még csokoládé szökőkútba mártott gyümölcsök következtek, végül zárásként csokoládéital. Én itt már elvéreztem, az édesszájú mivoltom elérte limitjét, aznap a vacsoránál nem is tudtunk már rágondolni sem a desszertre, de nagyon jó és érdekes élmény volt.

A pozitívum Sopronról körülbelül itt véget is ért, ugyanis ezután beérve a központba elkapott minket a hidegfront előszele, mindössze végig tudtuk fotózni a belváros szebb pontjait, majd gyorsan be is húzódtunk egy pizzériába – Fórum Pizzéria, ha ott jártok mindenképpen próbáljátok ki, nagyon finomak a pizzák! -, de az idő csak nem fordult jobbra, így a kezdeti 30 fokot és a lenge ruhát a felére esett hőmérséklet és egy kínaiban történő ruhavásárlás váltotta fel.

Visszafelé bár kerülőúton (elvileg ezen erdős út mentén megy a bringaútvonal, csak mi a tábláknak hittünk és előbb le lettünk csalogatva róla), de legalább forgalomtól mentesen jöttünk, hosszabb kirándulást téve a tervezettnél, viszont kalandosabbat.

Eredetileg ezt a napot szántuk arra, hogy körbetekerjünk a Fertő-tavat, csak éppen az időjárás közbeszólt, amit a néhány nap alatt megtett 100 km után tulajdonképpen nem is bántunk. Ennek ellenére nem telt unatkozással a nap, hiszen esőszünetben felkerekedtünk, hogy bevegyük a Fertő-Hanság Nemzeti egy részét, amelyből aztán igencsak a széle lett, az eleredő eső miatt. Na de sebaj, több is veszett Mohácson alapon a hotel melletti, agyondícsért pizzázóban kívántuk elfogyasztani ebédünket, majd 13:00-kor meg is érkeztünk a 14:00-kor nyitó pizzéria kapujáig. Némi zsörtölődéssel visszaballagtunk, egy óra végülis nem a világ vége, kivárjuk. Amikor aztán eljött az idő és már kellőképpen éhesek voltunk, felkerekedtünk ismét és eljutottunk egészen a folyosó végéig, ahol is szembesültünk az éppen akkor nekikezdő szakadó esővel, amely esernyő nélkül felért egy öngyilkossággal, pláne, hogy pont megszárítkoztunk az előző elázásunkból. Ekkor már bepöccenve ismét visszamentünk a négy fal közé és az Esterházy kastély parkjába szánt piknikcsomagunkat jóízűen kivégeztük romantikusan a szobában. Szerencsére a vacsoránál már nem volt semmi bökkenő, pedig már készültem rá.

Utolsó nap már csak a reggelinket fogyasztottuk el és kezdődhetett is a biciklik szétszedése és újbóli berakása a csomagtartóba, na meg nem mellékesen a többi holmink bezsúfolása is. Még kijelentkezés után betértünk a hotel Spájz nevet kapó kis boltjába, ahonnan néhány helyi dolgot zsákmányoltunk. Egy jó tanács: nézzétek meg figyelmesen a lejárati dátumokat, mert úgy látszik sajna nem sokan vásárolnak ott és belekerülhet a megvett dolgok közé olyan is, aminek már sem szabadott volt rejtve maradnia a hotel szeme elől.