Hosszú ideig képlékeny volt, mit is kezdjünk magunkkal a nyár folyamán; vízpart mellett töltsük szabad napjainkat, inkább az aktív pihenés jegyében teljen vagy ezeknek bizonyos kombinációjaként utazzunk valamerre. Legkorábbi tervként ütötte fel fejét a Balaton körbebiciklizése, melynek kivitelezéséhez először is meg kellett válnom eddigi kétkerekűmtől, mely végül az utolsó pillanatban sikeresen végrehajtódott és immár egy új, túrára tökéletesen alkalmas paripával gördíthettük tovább ennek a kirándulásnak az útját. Mivel nem vagyunk olyan elvetemültek, hogy 1-2 nap alatt végrehajtsunk a Balaton kört, szállások után kezdtünk nézelődni betervezve 3 éjszakát 1-1 városban, de azt kell, hogy mondjam abszolút nehéz ehhez a procedúrához ilyen elképzeléssel alvóhelyet találni, főleg akkor, ha az embernek konkrétabb koncepciói vannak ezekkel kapcsolatban. A legnagyobb probléma az egy éjszakával volt, hiszen a hotelek, panziók nem igen csípik ezeket a rövid ottmaradásokat, így a felárral megnyomott árak el is rettentettek bennünket.
Végül a terv átformálódott és derült égből villámcsapásszerűen jött a jelölt és vele együtt az egy hetes kiruccanás konkretizálása: a Kékkúton található Oszter-ház, mellyel ugyan több éjszakát töltöttünk egy helyben, de nem kellett lemondanunk a Balatoni bicajozásról és a környék bejárásáról sem, hiszen több lehetőség is kínálkozott a közelben.
A terv a következőképpen nézett ki:
1. nap: vonatozás Balatonalmádiig, majd onnan kerékpárral végig az északi parti bicikliúton, majd eljutni Kékkútig
2. nap: Tapolca és Sümeg bejárása, szintén bicajjal
3. nap: szétnézni Kékkút környékén
4. nap: búcsúzás a helytől és indulás tovább a Balaton partvonalán Balatonmáriafürdő-alsóig
5., 6., 7. nap: fun-fun-fun!
Megtett út: 55 km (Balatonalmádi-Kékkút-Kővágóörs-Kékkút)
Kékkút Révfülöptől nem messze található, körülölelve a dimbes-dombos Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, így szép kis emelkedőkkel volt tarkítva első napunk, hiszen a Balaton északi partja sem a végig sík terepéről ismeretes, a délivel ellentétben. Ahhoz képest, hogy biciklivel érkeztünk meglepő pontossággal vettük be 16 óra után nem sokkal a szállást (ahogy elképzeléseinkben is szerepelt).
A falu a maga 80 fős lakosságával és a mindössze egy utcányi „terjedelmével” már a kezdetekben belopta magát a szívembe, az már csak hab volt a tortán, hogy A központjuk az orvosi rendelőből, az Önkormányzatból és A boltból áll, így városiként ez a pöttömnyi hely igazi csemegének ígérkezett. Nagyságából kifolyólag hamar megtaláltuk a keresett helyet, mely ráadásul éppen a buszmegállónál található, így ha esetleg valaki távolsági busszal szeretné megközelíteni, épp az ajtóban fogja letenni. J
Az Oszter-ház mindössze 2 éve vette fel mai formáját, ennek köszönhetően minden nagyon patentül néz ki, az eddigi szállásaink közül ez volt az, ahol a képek a leghűebben (szinte egy az egyben) visszaadták az élőbeni látványt. Az elnyúló épület több lakrészt rejt magában, melyek egymástól teljesen különállóak, de mégis egy nagy ház az egész, pár közös helyiséggel. Mi a Kornyi lakrészben foglaltuk el helyünket, amely konyhát is tartalmazott, de ami még nagyon szimpatikus volt, az a kinti kemencés, sütögetős hely, ahol előszeretettel készítettünk is ételeket. Szaunázásra is volt lehetőség, de ezúttal nem éltünk vele – legalább van mit legközelebbre hagyni!
Nagyon tetszett, hogy szép modern berendezése van, de az egész hely mégis tükrözi azt az igazi falusi hangulatot olyan módon, hogy ez a két látszólag ellentétes stílus remekül megfér egymással. Ráadásul a teraszról és az udvarról olyan pazar kilátás nyílt és olyan csend honolt mindenütt, hogy ennél tökéletesebb, eldugottabb szállást nem tudtam volna elképzelni – ami egyébként nagy vágyam volt!
Mókás dolog volt, amikor szokásunkhoz híven és a nagy út miatt farkaséhesen elkezdtük bejárni a falut feltérképezés (és lehetséges ételforrás keresése) gyanánt, de gyakorlatilag kettőt léptünk és kint voltunk a faluból, így B terv után kellett nézni. Szerencsére Google a barátunk volt és 3 km-re tőlünk a nem sokkal nagyobb Kővágőörsön találtunk is egy kis vendéglőt (Káli Vendéglő), így kopogó szemekkel, de vigyorral az arcunkon vártuk ételeink érkezését. Ahhoz képest mennyire félreeső helyen van nagyon színvonalas vacsorában volt részünk, nekem minden elnyerte a tetszésemet – aztán lehet az étel iránti öröm szépítette meg ennyire a helyet, de nagyon jól esett, az biztos. Csak az a hűvősben, tele hassal visszatekerés maradhatott volna el, nade sebaj, ez is hozzátartozik az élményhez. J
Megtett út: 40 km (Kékkút- Sümeg-Kékkút)
Második napon reggel felkerekedtünk bevenni Sümeget, mely nem volt egyszerű menet, de végül csak kilyukadtunk Sümegen és felkerestük a várat. Mondanom sem kell, hogy nem a legalacsonyabb helyen fekszik ez a monumentális erődítmény, ezért külön mutatvány volt magához a várhoz a magasba feltolni a bicikliket, hiszen ott egyszerűen máshogy nem lehet közlekedni, mint gyalog – kivéve, ha vártaxival mész fel… Az utolsó pár métert kiváltképp megszenvedtük a meredek emelkedőn, de örömmel konstatáltuk, hogy a várba belépve biciklitároló fogadott minket, ezek szerint nem csak mi vagyunk ennyire elvetemültek, hogy magunkkal cipeljük! Bár a jegy árát eléggé megkérik, jópár termet lehet körbejárni (pl. korabeli konyha, élékamra, sütőház, kovácsműhely, püspöki lakószoba, tanácsterem, várbörtön), valamint a benti udvarban játékok, állatok és még harapnivalók is várják az oda látogatókat.
Bár odafelé végig biciklivel mentünk, visszafelé nem mertük bevállalni még egyszer a Sümeg és Tapolca között részt (és nem az út hossza, vagy a minősége miatt…), így vonatra pattantunk és elindultunk Tapolcára bevásárolni, majd hazatérve csaptunk egy jó kis kinti sütögetős vacsorázást.
Harmadik nap viszont a pihenés jegyében telt, az időjárás nem igen kedvezett a biciklizésnek, de az előző napok kilométerei után nem is bátnuk, viszont cserébe jól elvoltunk egy szintén ott kikapcsolódó családdal, akikkel közösen kreáltunk ételeket (a kemencében is!) és egész nap gyönyörködtünk a még esőben is gyönyörű tájban.
Megtett út: 58 km (Kékkút-Balatonmáriafürdő-alsó)
Tekerés szempontjából ez volt a leghosszabb szakasz, de mivel a legnagyobb részében sík terep volt, így korántsem viselt meg annyira. Amikor fájó szívvel elhagytuk Kékkútat, Salföldön keresztül vitt útunk, amely kis távolságra található tőle és szintén egy nagyon szép kis falu több látnivalóval (legközelebb ezt is bevesszük!), utána pedig gyakorlatilag visszacsatlakoztunk a Balaton kör útvonalára.
Persze Salföld sem marad feledésben, hiszen elhagyva a települést egy kisebb úton menvén, ahol erdők szegélyezték a terepet és csak egy-egy autóval találkoztunk egy csendes pillanat közepette ugrott ki előttünk egy általam még sohasem látott méreteket öltött, robosztus szarvas, aki úgy gondolta kihasználja, hogy nem jön gépjármű és átszökik a túloldalra. Pár méterrel vágtatott csak el előttünk, mi szinte levegőt sem mertünk venni a látványtól, amely egyszerre volt ijesztő és gyönyörű, abba csupán félve merek azóta is belegondolni, mi van, ha 1 perccel is előrébb jártunk volna és pont az útjába kerülünk… na de így legalább a szerencsés kimenetelnek köszönhetően ilyennek is szemtanúja lehettünk!
Balatonmárián lehtőségünk nyílt pár napot baráti körben eltölteni egy nyaralónál, így legalább a vízpart sem maradt ki – Úrfim a Balatonban fürdést is pótolta, én inkább maradtam a szúnyogok eledele a stégen. Nagyon kellemes napokat töltöttünk ott bográcsozva, sütögetve – a végére már egész profikká váltunk és nem kellett a tűz fölött álva imádkozni, vajon lesz-e mit ennünk (éljen a gyújtófolyadék!), én ezek után tényleg nem értettem, hogy tud valaki akár csak egy gyufaszállal is véletlenül kigyújtani az erdőt, amikor nekünk megannyi fával, papírral, ilyen-olyen gyújtóssal sem jött össze. :D
Utolsó előtti nap még Keszthelyre is leugrottunk négyesben és megnéztünk pár múzeumot (lehet találgatni melyiket!), illetve elmentünk egészen a kastélyhoz is, ahol ilyen-olyan múzeumokat és kiállításokat hírdettek, de magát a kastélyt egyedül nem lehetett megnézni, így inkább behuppantunk egy étterembe és degeszre ettük magunkat. Ha Keszthelyen jártok Ti is feltétlenül próbáljátok ki a Donatello Pizzériát, finomak és kiadósak az adagok és még verebek is haverkodnak az emberekkel. :)
Még a kiruccanás megkezdése előtt itt Fehérváron is tettünk a kétkerekűinkbe 54 kilométert a Velencei-tó megkerülésével, így mindent együttvéve a másfél hetes szabadság ideje alatt összesen 196,14 km-t tettünk meg biciklivel 12 óra tényleges tekeréssel, ami azért nem kis teljesítmény!
Úgy érzem teljes mértékben kimaxoltuk a szabadidőnket és méltó módon búcsúztattuk el ezzel a nyarat, remélem jövőre is sikerül valami bicajjal egybekötött barangolós túrázást csapni. De csak tisztes távolságban a főutaktól!
