Tavaly nagyon jól éreztük magunkat a fehérvári Múzeumok Éjszakáján (bővebben erről itt olvashattok), így nem volt kérdés, hogy idén is ellátogatunk a rendezvénysorozatra. Bár ezúttal úgy érzem sikerült teljesen spontánra venni a figurát, ugyanis sehol nem találkoztam semmi erre vonatkozó felhívással, plakáttal vagy egyébbel (valószínüleg fenn voltam a meggyfán ;)).
Pont az esemény napján lettem figyelmes kora délután egy blog poszt keretén belül, hogy Pesten mely kiállítóhelyekre lesz érdemes elnézni, hát feltúrtam az internetet mikor is lesz ez pontosan és itt mik láthatóak majd. Ekkor vettem észre, hogy jah, hát ez ma lesz! Utána következett egy gyors programösszeállítás, mikor hova lenne érdemes betérni, majd pár óra múlva már pattantunk is a biciklijeinkre ‘Éljenek a rögtönzött elhatározások!’ jeligével és belevetettük magunkat a város forgatagába.
Első úticélunk a tavaly is meglátogatott Egyházmegyei Múzeum volt, ahol ki is váltottuk karszalagjainkat (még mindig zseniális ötletnek tartom a kemény 200 Ft összegű összbelépő fejében ingyenes buszozás dolgot, de ezúttal nem volt szükségünk rá a kétkerekűinknek köszönhetően). Mivel a tárlatot már megtekintettük, itt a borkostoló volt az, ami odavonzott bennünket. A Lics Pincészet borai közül én a Cserszegi Fűszerest választottam, amely kellemesen finom volt, ráadásul idén pogácsa is járt hozzá kísérőként, így remek alapozást nyújtott a rendezvény megkezdéséhez.
Utána sétálásra adtuk a fejünket és párszáz méterrel feljebb eljutottunk az Országzászló téri kiállítóhelyre, ahol belecsöppentünk egy birkanyírás kellős közepébe, továbbá egy kiállítást tekintettünk meg rengeteg népművészeti edénnyel, antik könyvekkel (már az 1500-as évektől!) és egyéb régi tárgyakkal egyetemben. Kedvencünk a 4. képen látható kiskönyv volt, melyben egy úriember személyes leírását olvashatjuk kiegészítve néhány érdekes ponttal, mint pl. az ábrázatja és a szemöldöke. :)
A biciklijeinkhez visszafelé jövet még beugrottunk a Szent István Király Múzeumba is, ahol régészeti kiállítást lehetett megnézni az őskori, ókori és középkori használati tárgyakat magába foglalva, de ezen felül még tartalmazott egy elég félelemetes (vagy inkább döbbenetes) 1000 éves emberi csontvázat is. Emellett Herendi porcelán kiállítás is helyett kapott az épületben, gyönyörűbbnél gyönyörűbb és aprólékosabb munkákat láthattunk.
Mindezek után körbenéztünk még pár helyszínt kívülről, de épp amikor A szabadművelődés háza előtt jártunk hallottuk a távolból jövő, felsejlő dörgéseket, így jobbnak láttuk továbbállni utolsó állomásunkra abba a múzeumba, ahova még mindenképpen el akartam jutni, ez pedig nem volt más, mint a Hetedhét Játékmúzeum. Itt volt a legnagyobb tolongás az összes eddigi közül, de nem véletlenül, hiszen rengeteg játékot lehetett meglesni a Moskovszky-gyűjteményben a babáktól kezdve a kisvasúton át a bohócokig minden volt, legszimpatikusabb a legapróbb részletekig kidolgozott bababútorok, babaszobák, babaházak és kellékek voltak, komolyan mondom még ennyi idősen is simán eljátszottam volna velük, fel sem érnek egy modern Barbie-kollekcióhoz, rendesen elbújhat mögötte! Ez volt számomra a legtartalmasabb és legélvezetesebb kiállítás, még a fülledt levegő és a tömeg ellenére is minden kiállított darabját árgus szemekkel néztem végig.
Az időjárás ezúttal kicsit megrövidítette ugyan a körútunkat (éppenhogy akkor estünk vissza, amikor elkezdett esni az eső), de így is sikerült jópár olyan múzeumba ellátogatnunk, ahova tavaly nem sikerült, ráadásul így még jövőre is maradtak felderítésre váró helyek.
