Összeköltöztünk

Hónapokkal ezelőtt vetődött el az ötlet magva a nagybetűs folyamatnak, az összeköltözésnek, most pedig már itt is vagyunk, együtt, új helyen, kalandos pakolás során. :)

Az egyértelmű volt, hogy az eddigi albérletben nincs maradásunk, ennek számos oka volt, hadd említsem csupán A fotel incidens történetet, de egész blogot lehetne tulajdonképpen az okokból gyűjteni, most nem ez a lényeg. Amikor kinéztük a mostani albérletet, már a képek alapján egészen szimpatikusnak tűnt, de amikor élőben néztük meg először, akkor kezdett először motoszkálni a gondolat, hogy ez bizony nagyon jó albi lesz. Amikor pedig már a miénknek tudhattuk, és ahányszor idejöttünk, egyre inkább felerősödött ez az érzés, mostanra meg pláne!

Az ember azt hinné az albérlet kiválasztása a legnehezebb döntés, nos nálunk nem ez bizonyult annak, hanem maga az albérlet berendezése. Mivel az egész üres volt, szinte mindent nekünk kellett beszerezni, pár bútor és az ágy adott volt, többi után elkezdünk keresgélni, miből mi lenne az ideális, a megfelelő. Legkacifántosabb esetünk a mosógépppel volt, a boltban valahogy mindig lecsúsztunk a kívánt modellről, az eladók pedig pesszimistábbnál már nem is viszonyulhattak volna hozzá (bővebben ITT), de túljártunk az eszükön és pár nap alatt webshopon keresztül megkaptuk, amire vágytunk, úgy, de úgy az arcukba dörgöltem volna, hogy nesze, ezt nem sikerünk nektek elintézni!

Az már csupán hab volt a tortán, hogy Székesfehérvárra kellett elhoznunk a szekrénysoromat otthonról, Nagykanizsáról, de hála a barátoktól kapott segítségnek ezt is kivitelezni tudtuk. :)

Oké, elhoztunk minden holminkat a másik albérletből, plusz Kanizsáról. Ültünk a kupi kellős közepén, a káoszban, ekkor jött a legneheze: elrendezni a bútorokat. Azt tudni kell, hogy az Úrfi mérnöki pontossággal tervezte az elrendezést, így nem volt mindegy, a bútor melyik eleme hova kerül, melyik falra ésatöbbi. Eredeti terv szerint kigondolva elkezdtük végrehajtani a 90 fokosított elképzelést, lakótársunk segítségével. A bútorok kezdtek a helyükre kerülni, a kábelezés végrehajtódott, egész kábeldzsungelt hagyva maga mögött, ám a végefelé a hely bizony elfogyott. NEM fért be a szekrénysor a hangfalrendszerrel… ide bizony újratervezés kellett, de hajnali kettőkor már úgy gondoltuk mindez felkelés után volt zajlani.

Alvás után újult erővel álltunk neki a másik oldalra átcuppatntani a nem könnyű bútorelemeket, és bár itt is voltak pillanatok, amikor azt hittük ez az elképzelés is kudarcot vall, de végül csak elfért az a fránya szekrénysor, a hangfalakkal együtt! A győzelmi zene azonban még elmaradt, mert bár a nehezén túl voltunk, ott voltak még a kipakolandó holmijaink, ráment még a délután, hogy minden a helyükre kerüljön.

Szóval az első hétvége non stop pakolással, tervezéssel, kudarccal, majd jól eső győzelemmel zárult, este már elégedetten dőltünk hátra, immár rend honolt mindenhol.

 Innentől már nincs visszaút, hivatalosan is EGYÜTT élünk! :)