A nyári szabadságolást megkezdvén és egyben szülinapomat megünnepelve látogattunk el Szentendre városába, ahol -egyfajta bázisként szolgálva – három éjszakát töltöttünk el. A kiruccanás eredetileg meglepetés lett volna, de mint tudvalevő az ilyeneket nem bírja ki az ember, hogy ne ossza meg a másik féllel, így lettem beavatva egy hónappal előtte. :) Ezáltal viszont szépen nyugodtan meg tudtam tervezni a programokat – véleményem szerint az eddigi legkomplexebbet sikerült összeállítani, ami persze ottlétünk alatt alakítva lett ugyan, de jelentősen megkönnyítette a dolgunkat.
1. NAP – Helló Szentendre!
A legideálisabb utazási formának a vonat és a HÉV ötvözete tűnt, ezért szépen felpakolva, elég időt hagyva a lakás és a vasút közötti táv megtételére indultunk útnak. Sosem szoktunk csigatempóban haladni, de piszok módon telt az idő a feszesebb tempónk ellenére is (na meg fogjuk egy kicsit a nagy rombolás átalakítás alatt álló vasútállomás miatti bonyodalmakra is), így pár perccel a vonat indulása előtt huppantunk be a vagonba. Szerencsére a Fehérvár és Budapest között közlekedő személyvonat a maga nemében luxusnak számít, így pikk-pakk fent is voltunk a fővárosban és folytathattuk utunkat a metrók felé. Igen ám, de mint tudjuk Pesten jó esetben egy, de általában több építkezés zajlik, így a HÉV utazásunk is meg lett bolygatva buszos átszállással, ráadásul az állomáson rossz szerelvényre is lettünk irányítva, amiért a vezető a hangosbemondóban indulás után elnézést is kért – nem mintha tudtunk volna bármit is tenni már :D – így körülbelül örömtáncot lejtettem, mikor nagy nehezen leértünk Szentendrére és magunk mögött hagytuk ezt a gyors, zsúfolt és hangos várost. Alapvetően nincsen problémám Budapesttel, de ez az utazás nagyon nem tett jót, így elmondhatatlan érzés volt utána a Duna partján üldögélni, majd utána szépen nyugodtan elsétálni a hotelünkhöz.
A Duna korzótól 5-10 percre, központi helyen egy kis beugró utcában található a Bükkös Hotel**** & Spa, így nem volt kihívás levadászni, aminek a pesti kaland után kifejezetten örültem. Terv szerint szépen elfoglaltuk a szobánkat, minden patentül nézett ki kívül-belül és külön le a kalappal a személyzet előtt, hiszen egy kisebb baki miatt nem győztek kárpótolni bennünket! Nagyon igényesen van minden tervezve, ráadásul az alap szobákból szabad hely függvényében egyből átsorolnak prémiumokba. A wellness részleg inkább szaunákra épül, ezeken kívül még egy jacuzzi kapott helyet, melynek funkciói szabadon állíthatóak. Mivel nem volt tömeg, minden ottlétünk alkalmából egyedül uraltuk a jacuzzit, egy-egy kimerült nap után nem is lett volna igényünk úszkálásra, a passzív ázás tökéletesen megfelelt.
Az első nap könnyed bevezetés gyanánt a városrész megismerésével telt. Ottjártunkkor zajlott a Dumtsa Korzó, mely egyfajta kulturális és kulinális fesztiválként van jelen az utcákon kiállítókon, gasztronómiai érdekességeken és zenés műsorokon keresztül. Nagyon hangulatos volt, ahogy különféle ételeket készítettek a szemünk láttára egy-egy bódénál, majd a finomságokat (legyen ital vagy készétel) a sétálóutcán elhelyezett fotelekben és kanapékban lehetett elfogyasztani. Idén májustól októberig tart ez a különlegesség, úgyhogy ha hétvégén arra játok mindenképpen nézettek be.
2. NAP – Skanzen, te csodás!
A hoteles csomagajánlatunkhoz kaptunk 2 belépőjegyet a szentendrei Skanzenbe, így reggel felkerekedve indultunk is az autóbusz állomáshoz, ahonnan helyijáratos busszal közelítettük meg a helyszínt, hiszen gyalogszerrel elég problémás lett volna a nagy távolság és az ottani közlekedési infrastruktúra hiánya miatt. A Skanzen a város szélén kapott helyet, gyakorlatilag a várostábla után található a bejárata. Eredetileg ezt csupán egy félnapos programnak szántuk, de már a honlapjából is kiderült számomra, hogy itt bizony egész nap elleszünk és valóban: a bejáraton túljutva egy térképpel a kezünkben hirtelen azt sem tudtuk, merre menjünk, annyifelé ágazik a bebarangolható terület. Ha valaki nem ismerné, a Skanzen egy szabadtéri néprajzi múzeum, ahol különböző tájegységek (összesen 9) korszakonkénti házait, berendezéseit hivatott bemutatni.
„A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapításának célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A folyamatosan finomodó telepítési terv 400-nál is több építmény múzeumba történő áthelyezését irányozza elő, melyeket településnéprajzi szempontok alapján faluszerű épületcsoportokba, un. tájegységekbe szervezve tár a látogatók elé. A tájegységeken belül az építmények egy-egy parasztporta hagyományos rendjébe illeszkednek, melyekhez olyan szakrális-, közösségi- és gazdasági építmények kapcsolódnak, melyek egykor részei voltak a hagyományos faluképnek. A lakóházak és a gazdasági épületek egy-egy táj történetileg kialakult lakóháztípusát és jellegzetes melléképületeit reprezentálják.”
www.skanzen.hu
Vannak állandó kiállítások, különféle programok, de alapvetően ahogy mész egyik házból a másikba, szinte majdnem mindegyiknél találkozhatsz egy „bennfentessel”, aki a ház, vagy az általa képviselt időszak történetét és érdekességeit meséli el neked. Vannak olyan épületek is, melyben kreatívkodni is hívják a látogatókat (nem csak a gyermekeket), de olyanok is akadnak, ahol ételeket is meg lehet kóstolni. Sajnos az összes ház történetét lehetetlen volt megismernünk egy nap alatt, de amiket meghallgattunk, nagyon érdekesek voltak, az ételek pedig finomak! A legmeglepőbb ebben az egész hatalams múzeum komplexumban, hogy a házakat nem egyszerűen lemásoljak, hanem az eredetit megvásárlása után lebontják, a részeit átszállítják ide, és itt egy-az egyben újraépítik, tökéletes pontossággal.
A tájegységek között vonatjegy megvásárlásával szabadon lehet közlekedni, mi is váltottunk jegyet, de végül egy utazásra használtuk csak fel, mert azért nem olyan irdatlan távok vannak, hogy gyalog ne lehessen megtenni. :) Emellett biciklit is lehet kölcsönözni, vagy bevinni, esetleg ha valaki affinitást érez még futóbérletet is válthat a Skanzen területén belül, szóval a választék meglehetősen széles.
Az biztos, ha még egyszer Szentendrére vinni minket utunk, újra ellátogatnánk ide felfedezni további házak titkait, kiállításokat (pl. a Néprajzi Látványtárat, mert az sajnos zárva volt érkezésünk napján), tárgyakat, esetleg megnézni az újabbakat, mert biztos lesznek még idehozott műemlékek.
3. NAP – Városnézésekbe’
Utolsó teljes napunkon Szentendrétől ideiglenesen megválva Visegrád és Esztergom bevételét céloztuk meg. Mindkét helyen először jártam, ám csak egyikről mondható el, hogy nem utoljára. A napot Visegrádon kezdtük, természetesen a várat megcélozva, mely nem kis magasságban figyelt bennünket. Igazi erdei kirándulás vette hát kezdetét, persze nem a meredek, sűrű erdős utat választottuk, hanem a szerpentines betonon gyalogoltunk, azaz majdnem dupla annyi utat tettünk meg, mint amúgy kellett volna, de ez egyáltalán nem jelentett problémát. Az Úrfinak már volt szerencséje erre várni, így felkészített előre, hogy ha netán egy másik hegyen kötnénk ki, szemben a várral, nincs minden veszve, összeköti őket egy út, és tényleg! Sikeresen feljutottunk a magasba, csak épp a vár volt tőlünk távol, így tovább bandukoltunk, mígnem elértük célpontunkat. A várba belépve gyönyörűszép panoráma tárult elénk, szerint a látogatásunk nagy részében itt időztünk el a legtöbbet. Nem csoda, hiszen a vár maga számomra hatalmas csalódás volt. Az eddig látott várak és az Erőd után ez szinte nulla történelmet adott magáról az építményről, csupán random kiállításokkal meg egy maréknyi panoptikummal próbálták feldobni, sikertelenül. Ami még érdekes lehetne (korabeli fotózás, íjászat, lovaglás) természetesen fizetős, így jóindulattal is egy fél órás „kaland” az egész. Hát, ha másért nem is, de legalább elmondhatom, hogy itt is voltam.
A délután folyamán még áthuppantunk Esztergomba is, itt a Skanzennel ellentétben egy napos programot kellett belesűrítenünk rövidebb időintervallumba, pluszba még a hoteles vacsorát is szem előtt kellett tartani, ami bizonyos időpontig volt csak, így végeredményben körülbelül 2 órát töltöttünk a városban. Ez az idő arra volt elegendő, hogy az Esztergomi Bazilikát megnézzük és megmásszuk, a vár után már rutinos mászókként (haha) gyűrtük a távolságot. Monumentalitása nagyon brutális volt, a kupoláról a kilátás gyönyörű, a soha véget nem érő, szűk csigalépcső nem lett a kedvencem, de valamit valamiért, szokták mondani. :)
A busz egyébként pont a Bazilika mellett rak le, csak mi szerettük volna megnézni az egész várost (na jó, igazából benéztem a megállókat… :D), így a végállomástól gyalogoltunk fel, útbaejtve pár érdekesebb épületet, városrészt, eközben pedig fokozatosan tűnt fel előttünk a Bazilika kupolája, majd a többi része.
Ez a város már sokkal jobban belopta magát a rövid idő ellenére is a szívembe, bőven maradtak még dolgok, amelyeket érdemes lett volna megnézni, így a közeljövőben egy helyszín legalább megvan, amelyet útba kell majd ejteni és több napot eltölteni, arról nem is beszélve, hogy a határon sem sétáltunk át – csak hogy aktualizáljunk, ezért is kell mihamarabb, nehogy a végén kerítésekbe ütközzünk.
Annak ellenére, hogy nem túl fényes időt jósoltak nekünk drága meteorológusaink, a szerencse végig velünk volt és nem gátolt abban, hogy ezt a három napot ahogy kell, hasznosan eltöltsük. Amikor a Bazilikát elhagyva leültünk a buszmegállóba, mintegy végszóra érkezett az eső elég intenzív formában, de pár perc múlva nyoma is veszett, minth csak így rendeltük volna. :)
Ha Szentendrén vagy a három közül valamelyik városban jártok, érdemes ezt a hármast kipróbálni (vagy maximum Visegrád nélkül), mert ennyi jó hely egy kupacon nem ritkán adódik.
