Már többször kreáltam az Úrfi születésnapja alkalmából tortákat, pl. ellőve az egyik kedvenc süteményfajtáját, az évszámával megegyező gyertyakavalkáddal teletűzdelt finomság ötletét vagy a teljes meglepetés erejének hatásával készített édességet, de idén úgy gondoltam kilépek az eddigi hagyományos kerek/négyszögletes tortaforma design mögül és olyat készítek, amely személyreszólóbb és egyedibb lesz társainál. Mivel a bor nagyon kedvelt számára, így nem volt kérdés, mi lesz az alapkoncepció, de persze ott lebegett végig figyelmeztetése a fejem felett – „csak túl nagyot ne!” – így a tortába épített boros palack ötlete hamar feledésbe merült – hát igen, elég őrült ötlet, tele kisebb-nagyobb buktatókkal.
Ezután jutottam el a boros hordó elkészítésének ötletéig, mely elsőre nem tűnt egy egyszerű manővernek (másodszorra sem), de kedvenc keresőnket felcsapva szebbnél szebb példányokból inspirálódva véglegesítettem projektemet és belevetettem bele magam a tervezgetésbe, a hordó felépítésének koncepciójába, míg végül összeállt a teljes kép, hogyan is fogom megvalósítani, melyet most veletek is megosztok, hátha valakinek kedve támad hasonlóhoz. Elárulom, nem egyszerű, mindösszesen 5 órába telt a megalkotása, de higyjétek el megéri a sok vesződést az az arckifejezés, amikor meglátja a kész tortát! :)
- 22,5 dkg liszt
- 22,5 dkg cukor
- 7 tojás
- csipet só
- formához vaj és liszt
Első lépésként az egész tojásokat összekevertem a cukorral, elektromos habverővel 4-5 perc alatt habosodásig vertem. A lisztet egyszer átszitáltam, majd a habverő legalacsonyabb fokozatán a tojásos masszához adagoltam apránként, hozzádva a csipet sót is. Egy 32 cm hosszúságú, 42cm széles és 4 cm magas tepsit kivajaztam, majd liszteztem – célszerű minél nagyobb formába önteni, hogy utána minél több réteget tudj kiszaggatni belőle – és 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem. Amennyiben más méretű formát használsz ez az idő eltérhet, így célszerű tűpróbával ellenőrizni! A kész tortát végül kivettem a formából és egy rácson hagytam kihűlni.
Miután kellőképpen kihűlt, fogtam egy 11,5 cm és egy 14,5 cm átmérőjű, kerek tálkát és szépen elkezdtem kivágni a tortalapokat. A nagyobból 2 db, a kisebből 3 db lett, emellett készítettem egy kettő közötti méretűt, a legkisebbnél 1-1 cm-t ráhagyva a kivágásnál. A maradék tortlap daradkákat kis részekre vágtam és a 2 nagy lap, az egyik nagy és a közepes, illetve a közepes és a kicsi közé rakosgattam őket, ahogy a 3. képen látható.
- 1 dl vörösbor
- 0,2 dkg vaníliás cukor (1 csomag)
- 4,8 dkg cukor
- 1 rúd fahéj
- 1 csillagánizs
- 2-3 szem szegfűszeg
- fél kiskanál reszelt citromhéj
- fél tábla étcsokoládé
Eredetileg ennek a dupla adagját készítettem el, de mivel a fele megmaradt, így bőségesen elegendő ekkora mennyiség is, mivel nagyon intenzív íze van. Mi a plusz krémet ráöntöttük 1-1 szelet tortára, így végül elfogyott, szóval rátok van bízva, melyik mennyiséggel éltek.
A vörösbort a cukorral és a fűszerekkel együtt felforraljuk, majd lassú tűzön beforraljuk, amíg kicsit sűrűbb állagú nem lesz. Ekkor elrázjuk alatta a gázt és hagyjuk kihűlni, de csak minimálisan. A fűszerekre ekkor már nincs szükség, így eltávolítjuk a forralt borból, majd az étcsokoládét kockákra darabolva beletesszük a folyadékba és addig kevergetjük, amíg teljesen felolvad benne. Mixerrel rá is segíthetünk, hogy krémesebb állagot kapjunk. Innetől ismét egy hűlési folyamat jön, amíg jobban be nem sűrűsödik a krém.
Eközben, mivel egyedüli töltelékként túl édesnek ítéltem meg, készítettem hozzá egy fél adagnyi étcsokoládés pudingot, szigorúan cukor nélkül!
Amikor a töltelékeim már nem folytak, szépen fogtam a tortalap rétegeit és lentről felfelé haladva mindkettővel megkentem őket. Ahol nem volt piskótamaradékos réteg, oda simán egy vékony réteg csokoládékrém és puding kombinációját tettem, ahol kis darabkák voltak a lapok között, ott azokat beleforgattam a csokoládékrémbe jó alaposan, amikor pedig az összessel végeztem, jöhetett közéjük a puding. A csokoládékrémből egy nagyon kis mennyiséget hagyjuk a későbbiekre! Végül a rétegek elfogyta után ment az egész a hűtőbe, hogy teljesen megszilárduljanak a töltelékek.
- 2 dl tej
- kb. 3 evőkanál cukor
- rétesliszt
- margarin/vaj
- színtelen(!) mandula aroma (Dr. Oetker)
- ételszínezékek
- porcukor
- étkezési keményítő
- olaj
Mivel elég nagy mennyiségű bevonatot kellett kreálnom a hordóhoz, így a rendes marcipán rudak nem igazán jöttek számításba húzos ára miatt, így magam fogtam neki egy hamis marcipán elkészítésének. Számomra ez volt a legnehezebb összetevő, mert ez eredeti receptet kiszemelve, szépen nekiláttam összetákolni, de azokkal a mennyiségekkel nem igazán sikerült elsőre összehoznom – az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült zöld mandla aromát vennem, így a színekkel már játszani sem tudtam az elsőnél, fájó szívvel ment is a kukába. Így azt javaslom, elsőre készítsétek el egy kisebb mennyiséggel, hogy ráérezzetek, hogyan is kellene működnie ennek a dolognak.
Elsőként a tejet elkezdtem felforralni, beletettem a cukrot (itt is csökkentettem az eredetiben szereplő adagot), majd fokozatosan adagoltam hozzá a réteslisztet, jól elkeverve egészen addig, amíg jól össze nem állt és nehezen keverhető massza formálódott belőle. Ezután mehet bele 1 evőkanálnyi mandula aroma és egy kis darabka margarin/vaj. Az arányok akkor megfelelőek, ha a marcipán állagához hasonló anyagot kapunk. Innentől kezdődik az igazi móka!
Kicsit megvárjuk, amíg kézbarát meleg lesz, hogy gyúrmázni tudjuk. A formázáshoz segítségül hívtam egy kis étkezési keményítőt (ráadásul a szilárdság miatt sem utolsó szempont keverni bele!), egy kis porcukrot, de amikor nem igazán engedelmeskedett és elkezdett ragadni, egy csepp olajba beleforgattam és máris engedelmeskedett.
A barna szín eléréséhez minimális barna ételszínezéket és holland kakaóport használtam, az ételszínezék inkább a sötétítésre volt megfelelő, a kakaópor nagyon szépen tette a dolgát. Ebből jó nagy adag kell, hogy ki tudd sodrófával nyújtani és ráhúzhasd az egész tortára.
Miután ráimádkoztam és elegyengettem, késsel finomat függőleges csíkokat húztam bizonyos közönként, majd ezek közé is húzkotam óvatosan kisebb-nagyobb vonalkákat, hogy a fához hasonló mintázatot kapjak. Most jöhet a kevés félretett csokoládékrém, mert a külsejét egy ecsettel a krémbe belemártva végighúztam, hogy még élethűbb hordót kapjak.
Ezután a piros szín következett, itt már növelni szükséges a keményítő és a porcukor/vagy a liszt mennyiségét, mert a színezék levét fel kell vennie a masszának. Vigyázat, garantáltan nyakig piros színű leszel (majd utána nyugi, szép sorjában a többi színárnyalatot is megkapja a kezed)! :D A pirosból készítettem 2 hosszú csíkot, mely az abroncsot alkotta, szépen körberakosgattam és hozzányokodtam az alaphoz, hogy ott is maradjon.
A zöld ételfestékkel a leveleket formáztam meg – késsel kiszabva, majd erezve -, majd a kék és a piros színből lilát kevertem és ebből készült a szőlő, gombócokat formázva, mely a hordó tetején és oldalán terült el.
Voltak igazán könnyű részei, illetve kijutott egy kis mélypont is, de nagyon élveztem, ahogy fokozatosan életre keltettem a fejemben megformált édességet, amikor pedig ott állt teljes valójában a szemem előtt, magam sem hittem, hogy ezt valóban ilyen formásra sikerült elkészítenem. :) A hatás természetesen nem maradt el, mindenki (főként az ünnepelt) el volt ájulva tőle és pont annyira lett édes, amennyire kellett! Bár nem tűnik túl nagynak, elég csalóka, nekünk 5 napba telt, mire elfogyasztottuk, kis besegítéssel, de bármikor újra elkészíteném, ha szükséges lenne, főként, hogy a marcipán utánzatra is sikerült ráéreznem.
Innentől aztán tortaalkotás terén határ a csillagos ég! :)