Nem szeretném elkiabálni, de mostanában csak kezdenek összejönni a dolgaim. :)
Túl a szakdolgozatom leadásán és az utolsó vizsgaidőszakom utolsó megmérettetésén sikeresen térségfejlesztővé avanzsáltam egy spec záróvizsgának köszönhetően, szóval már csak az államvizsga választ el a nagybetűs Életem megkezdésétől, ami elsőre kicsit félelmetesen hangzik, de alig várom! Ez egyben at is jelenti, hogy lezárul egy elég jelentős egyetemi korszakom, na de erről majd máskor kicsit bővebben, legyen elég egyelőre annyi, hogy Kaposvár nem kicsit változtatta meg az életemet, aminek örülök, hiányozni is fog majd maga az ottani légkör…
Visszakanyarodva a dolgaimhoz, pár napja belekóstolhattam a jóba, mivel átestem életem első állásinterjúján, aminek eredményéről pedig hamarosan értesülni fogok, addig is próbálok nem egész nap a telefonomat magamhoz láncolva izgulni, ami nem könnyű dolog ám! Ahányszor csak megcsörren a telefonom enyhe szívrohamot kapok, de legalább edzem a szívem. :D
Arról szerintem mesélnem sem kell, hiszen annyira észrevehető rajtam, hogy több, mint fél éve betoppant egy bizonyos személy az életembe /na vajon ki lehet az… :)/, akinek hatására szinte minden megváltozott körülöttem, és sosem hittem volna, hogy egy kapcsolat így is tud működni és ennyi jó dolog történhet egyetlen embernek köszönhetően – és lám, megtörtént és kijelenthetem, hogy boldog vagyok! A rengeteg új élmény, amit Általa kaptam, a meglepetések, amiket okozott nekem (amiknek egy része képek formájában prezentálásra került), mind-mind megerősít abban, hogy bizony itt egy komoly dologról van szó, aminek remélem még megannyi folytatása lesz. :)
A blogpost címéhez nem véletlenül tettem hozzá az első rész kiegészítést, hiszen ezek még csupán egy mégjobb korszak kezdetei, melyeket idővel megannyi dolog fog kiegészíteni (remélhetőleg), de hogy mik lesznek azok, még a jövő titka, abban azonban szinte biztos vagyok, hogy unalmas és megrekedt élet nem vár rám. :)