7 év – ennyit kellett várnunk, hogy az ausztrál ikerlányok, Jess és Lisa egy vadiúj stúdióalbummal rukkoljanak elő. 2012-ben ugyan megcsillant a reménysugár, hogy kiadásra kerül az új nagylemezük, mely a Life on Mars nevet viselte volna – ennek előfutára volt a Lolita (2012) című számuk -, de a kiadójuk folyamatosan visszavonta a tervezett megjelenési dátumokat, majd a huzavona végül odáig fajult, hogy a lányok megváltak a lemezkiadótól. Őszintén szólva nem igazán éreztem az övéknek ezt a dalt, így nem is bántam, hogy nem került továbbvitelre ez a vonal – bár maga az album koncepciója ígéretes volt, ezen a dalon bizony erőteljesen érződött a kiadó nyomása (gondolom nem véletlen, hogy manapság már elő sem adják).

2013-ban még felbukkant a Cross My Heart című daluk, melyet élőben adtak elő, de ennyiben ki is merült, majd el is halt egy időre az újdonságok listája. Persze amíg mi nem kaptunk semmi számdebütálást, azért nem mondhatnám, hogy lazsálással telt számukra ez az időszak, hiszen a dalszerzés és a lemezstúdió váltás folyamatosan ott volt a levegőben, csak épp nem a reflektorfényben zajlott.

A lányoknál mostanság leginkább a síri csend dominált az elmúlt időszakban, néha meg-megszakítva rövid helyzetjelentésekkel, miszerint még mindig lázasan készítik új albumukat – amelynek napvilágra kerülését legelső saccolásra tavaly év végére, majd év elejére, aztán nyárra tologattak.

Ugyan időközben előrukkoltak egy kislemezzel, ám az számomra nem aratott akkora sikert, mint azt vártam – persze ezzel nem azt mondom, hogy nem hallgattam rongyosra, de hiányzott az a plusz hangzás és tehetségük kivirágoztatása, amit eddig megszoktam tőlük. A nagy hallgatás után ma azonban megtört a jég, bár még nem az új albumukba kaptunk bővebb betekintést, de a nagy várakozásra való tekintettel a rajongóknak feltöltöttek egy új számukról, a Cross My Heartról egy élő felvételt.

Az elmúlt napokban sikerült kicsit elhanyagolnom az újonnan felfedezett zeneszámok prezentálását, ennek köszönhetően össze is gyűlt egy csokorra való, így most ezt pótolva egy tartalmasabb poszt következik azokról a dallamokról, melyek a nyárhoz kötődve – a hidegebb időjárásnak hála inkább a nyarat visszacsalogatva – teremtik meg azt az életérzést, ami ebben az évszakban menthetetlenül eluralkodik rajtunk attól függetlenül, hogy bírjuk-e a hőséget avagy sem.

 A bejegyzés kisképének ezúttal egy saját kreálmányt választottam, amely spontán módon került az előttem terebélyesedő papírlapra, majd átdigitalizálva „megvintázsoltam” egy kicsit. Most először készítettem ilyet, de lehet rendszeresíteni fogom, tetszik ez a rajz Photoshopozgatós megoldás!

Itt a június és ahelyett, hogy gyönyörű meleg, napsütéses napban lenne részünk, itt van nekünk a felhőrengeteg, a borul égbolt és az esőcseppek. Ehhez az időjáráshoz viszont kiválóan illik Laura Welsh vadiúj, Cold Front című száma, mely július 15-én fog megjelenni kislemez formájában.

Az énekesnő karrierjét mással együttműködve kezdte (Dev Hynes-szal alkotta meg az Unravelt), de szerintem határozottan jót tett neki a szóló dalszerzés és remélhetőleg a jövőben is hasonlóan kiemelkedő alkotásokat fogunk kapni tőle.

Van egyfajta különös vonzódásom a kevésbé ismert előadókhoz, aki keres talál alapon igazi gyöngyszemeket lehet kiásni a zenevilág hatalmas tengeréből. (Ezentúl #ezthallgasd hashtaggel látom el ezeket a felfedezéseimet. Igen, hashtaggel.) Ma Katy Perry német megfelelőjére bukkantam rá, persze csak hangilag lehet maximum párhuzamot vonni közöttük, hiszen a Claire nevet viselő együttes electronic pop hangzása jóval elüt Katy leegyszerűsített rágógumipop stílusa mellett.

Az együttes három tagjával kicsivel több, mint egy éve alakultak Münchenben, de ha nem láttam volna a németül írt FB bejegyzéseiket, sosem jönnék rá, hogy bármi közük is lenne a germán nyelvhez, a vokalista angolokat meghazudtoló kiejtéssel énekli számaikat. Egyelőre még csak debütáló EP-val rendelkeznek, de nagyon várós lesz az albumuk!

Számomra ez már most a nyár egyik legjobb „feeling good” stílusú zeneszáma, tipikusan az a nyári, könnyed, utazós, nyaralós dal (bár most pont nincs valami meleg és sehol a napsütés, de lesz ez még jobb is!). :)

Bár az új Hurts album már több, mint egy hónapja napvilágra került, most jutottam el odáig, hogy véleményt írjak róla. Ám ennek nem az idő szűkössége szabott határt na jó, lehet egy pár napnyi eltolódásban szerepet játszott :), inkább mostanra jutottam el odáig, hogy megismerjem az egyes számokat és a mögöttes tartalmukat, kialakítva a saját kis rangsoromat és gondolatgombócomat, melyet most szépen végiggörgetek előttetek.

Anno amikor megismertem őket teljesen magával ragadott az egyedi hangzásviláguk (amit már itt is kiecsetelgettem) és bár nehezen, de csak eljutottam oda, hogy rongyosra hallgattam a Happiness címet viselő első debütáló albumukat, utána pedig maradt az ujjdobolva várakozás az újabb szerzeményekre, néha rábukkanva 1-1 egyéb számukra, amikkel ugyan elvoltam kis ideig, de aztán csak elapadtak azok is. De végre elértünk 2013-hoz és csak elődugta fejét az az új promó, az új dal majd szépen az új album is!